Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

hosszú amortizációs lefizetés stb. mellett. Ez a terv teljesen altuisztikus [önzetlen] volt, mindenféle vesztegetés, zsebmetszés ki volt kapcsolva. Ekkor Manzel Gyula, a község jegyzője - számítva a környékbeli földéhes, jómódú kisgazda közönség támogatására - elhatározta az ottani intelligenciával, hogy ő nagyobb árat kínál a grófnak. Valahogyan beférkőzött a környezetébe és sikerült félrevezetnie a grófot, aki megbízatást adott neki a föld parcellázására. Orosháza község ajánlata 962 K volt kisholdanként, fákkal, épületekkel s a birtokon levő olcsó amortizációs kölicsön megtarthatásával együtt. A jegyző ajánlata: fák és épületek nélkül 239 koronával drágította volna meg holdanként a földet. Ami legerősebben éppen a nagyszénási szegénységet sújtotta volna, mivel így a kölcsön új felvétele nélkül teljesen ki lett volna szolgáltatva az ottani kis bankok hallatlanul éhes uzsorájának. Nyereségüket ők maguk egy fél millióra becsülték és ezen kívül a legközvetlenebb társak a község vasúti állomásával szemben elterülő részét a parcellázandó birtoknak, amely úgy házhelynek, mint kerti művelésnek igen alkalmas volt. lefoglalták maguknak. És pedig Láng Jenő orvos, takarékpénztári igazgató és gondnoksági elnök 40 holdat, Bernát István ugyancsak a takaréknak pénztárnoka és gondnoksági tag 10 holdat, Szollár Pál igazgató-tanító, az egyik pap, a másik pap 10-10 holdat. . . négyszögölenként 1-1 koronával, amit mindjárt a terv perfektuálásakor [teljesítésekor] négyszögölenként 2-3 sőt 4 koronájával is értékesíthettek volna, ami szintén sok ezer korona hasznot jelentett volna. A gondnokság tagjai így voltak érdekelve a parcellázási ügyben. Ezt a tervet én megbuktattam. Népgyűléssel, a környékbeli újságokban kifejtett agitációval sikerült elérni, hogy a gazdák nem siettek jegyezni, nem volt elegendő vevő, így a terv a remélt nagy nyereséggel dugába dőlt. Ekkor jött létre ez a dühös gondnoksági határozat: „Miután Czabán Samu a tantestület tagjaival harmonikusan együttműködni nem tud annyira, hogy saját kérésére még a havi tantestületi üléseken való részvétel alól is fel, kellett menteni; rendszeres társadalmi működésével pedig törvényes intézmények és köztisztviselők ellen a könnyen befolyásolható községi lakosokban bizalmatlanságot és elégedetlenséget kelteni törekszik, minek következtében félő, hogy könnyen összeütközésbe juthatnak a fennálló renddel; miután vééül a Czabán Samu vezetése alatt álló V-VI. osztálybeli növendékek az iskolán kívül feltűnő tiszteletlenséggel viselkednek, a gondnokság anélkül, hogy a fegyelmi bíróságnak prejudikálni (előre ítélni) akarna, Czabán Samu sürgős áthelyezését szükségesnek tartja és ennek a fegyelmi során való kijelentéssel, illetve e határozatának jegyzőkönyvi kivonat alakjában való beterjesztésével az elnököt bízza meg." íme, amit az egész fegyelmi eljárás során nem sikerült a felvonultatott tanukkal bebizonyítani, azt ugyanazok a vádlók, mint a . . . gondnokság, mint egy erkölcsi testület jegyzőkönyvbe foglalják s a kívánság itt is ugyanaz: áthelyezni, mert nekik útjukban vagyok, vagy amint ők szerényen és aggódó gondoskodással mondják . . . féltik a népet a fennálló társadalmi renddel való összeütközéstől. Ezen a gondnoksági ülésen Pál István, a tantestület kiküldöttje, a határozat ellen foglalt állást és ezt nekem tudtomra is adta. Én tudni akartam, hogy felvették-e tiltakozását a jegyzőkönyvbe s kértem azt az igazgatótól, aki megtagadta annak kiadását; kértem az elnöktől, aki szintén megtagadta azt. Orvoslásért a kir. tanfelügyelő úrhoz fordultam, hivatkoztam az Utasítás 129. §-ának e) pontjára, amely határozottan előírja azt, hogy a gondnoksági határozatokat közöljék a tanítóval. . . minden hiábavaló volt. Ebből azt