Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

Emil, azonban bizonyítékait nem terjesztette elő. Nemcsak hamis jegyzőkönyvvel, hanem hazug vádakkal is dolgozott s félrevezette egyházi fölöttes hatóságát is, csakhogy célját elérje. Az ilyen bebizonyítottan hamis és hazug vádaskodás alapján mégis csak szembetűnő . . . vétkesnek kimondani engem vallás és papok elleni izgatásban. Derzsi Ádám is önként jelent meg tanúságtételre és ő sem volt szerencsésebb kollégájánál. Tanúi, akikre a miniszteri ítélet is mint döntő tanúkra hivatkozik, mint akiknek vallomásából az én „vallás és papok ellen" irányuló nyilatkozataim bizonyítást nyertek, mind azt vallották, hogy Klósz Gézától hallották ugyan az inkriminált kifejezést.. . de tőlem nem! Bárány József és Letavec József tanúkat Derzsi Ádám hitoktató a kihallgatás előtt Mária asszonyokkal négyszer magához hivatta s megpróbálta őket befolyásolni. Amikor pedig megtudta, hogy az illetők a kihallgatás során nem ellenem, hanem mellettem nyilatkoztak, akkor elküldte az egyházfit, Keliger Mihályt, 1914. márc. 11-én - recept szerint - önkéntes megjelenés látszatával az elöljáróság elé, aki elmondotta egész őszintén, hogy ő is jelen volt a tisztelendő úrnál, amikor Bárány József előzetes oktatása és kihallgatása folyt és hogy Bárány J. akkor egészen mást mondott és így fejezi be: „ . .. E vallomásomat azért kívántam jegyzőkönyvbe vétetni, mert arról értesültem, hogy Bárány József a Czabán tanító úr ellen megindított fegyelmi tárgyalás és bűnvádi eljárás során homlokegyenest ellenkezően vallott." Eldöntendő volna az a kérdés, hogy ez a buzgó egyházfi miként értesült a fegy. eljárás során tett vallomásról, s miként lehetséges megállapítani részrehajlatlan eljárást ott, ahol a vádlott a törvényileg elrendelt bizonyítási anyagot sem tudja megkapni, ellenben a harangozó és egyházfi ilyen jól értesül a vizsgálat anyagáról? Az az írás maga egy kortörténeti dokumentum! Hű tükre a vizsgálatnak. Nem úgy igaz, ahogyan Derzsi Ádám mondja. Nagyszénáson az állami iskolánál szokásban volt alkalmat találni arra, hogy ünnepély tartassék, utána szünet - kocsmázással. A tanév elején, hétköznapon elrendelte az igazgató a gyermekek felvezetését a templomba; egyik nap az egyikbe, másik nap a másikba s a tantestület egyformán megjelent mindkét helyen, utána pedig hazaengedtük a gyermekeket s következett utána a tanév megnyitó ivás. Én ez ellen tiltakoztam s kijelentettem, hogy ez szabályellenes, két napot ellopni az amúgy is kevés szorgalmi időből - bűn! Menjenek a gyermekek és tartsanak a papok tanévmegnyitó istentiszteletet vasárnap, amikor a szüleik is jelen lehetnek, ez így határozottan hatásosabb és szebb is volna. Hogy pedig tiltakozásomnak foganatja lett, azt az is bizonyítja, hogy azóta ez a két kocsmanap megszűnt, más években már nem lett megtartva. Ezért nem merte Derzsi az igazgatót kihallgattatni, mert így kisült volna a turpisság! De nem is képzelhető el, hogyha nekem nincs igazam s nekik nem kell félniök a büntetéstől, hogy engem akkor mindjárt fel ne jelentettek volna s a tanfelügyelő úr azt szó nélkül hagyta volna. Aminthogy feljelentett az igazgató akkor is, amikor 1911. év nov. i-én. mindszent napján osztályomban az Utasításban (49. §) előírt egy napos szünetet betartottam. És dacára annak, hogy az egynapos szünetek megtartása tárgyában ugyancsak 1911. április hó i-én kiadott 27531. számú miniszteri rendelet világosan és imperative rendelkezik a Gergely-féle naptárban vörösbetűvel jelzett ünnepek megtartására, a tanfelügyelő úr mégis 1911. nov. 21-én az igazgató feljelentésére 2825. számú leiratában a fent hivatkozott miniszteri rendelettel ellenkező, az egy napos szüneteket csak a kissebbségben levő rk. vallású gyermekek részére engedélyezett szünet megtartására utasított. (Mert a lutheránus pap tiltakozott az ellen, hogy az ilyen napokon az