Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

órán a növendékek előtt, közvetlenül a békéscsabai tanítógyűlés után, amelyen az én indítványomat az iskolák államosítása és felekezettelenné tétele tárgyában elfogadták. A gyermekek elmondván az esetet, bepöröltem az illetőt, a bíróság becsületsértésben bűnösnek mondotta ki s megbüntette. A sorban első: Zoltán Emil ág. h. ev. hitoktató, aki 1913. december 3-án önként megjelent a tárgyaláson s megvádolt azzal, hogy tanítványaimat a vallás és a lelkészek ellen izgatom. Ezen állítás igazolására felhozta, hogy a gyermekek nem akarták megfizetni a hittankönyvek árát s megvádoltam őt a gyermekek előtt csalással, azt állítván, hogy a könyvek ára nem 64, hanem csak 30 f.; hivatkozott: Soós Mihály, Kondacs György, Keresztes György és Scheidl Béla tanúkra, mint akikoől állításait hallotta. Ugyanez alkalommal a tárgyban kihallgatott Keresztes György határozottan tagadta Zoltán állításait s szemébe mondta, hogy állításai valótlanok. (1913. dec. 3-án felvett vizsg. jegyzőkönyvben.) Ugyanúgy tagadta a neki tulajdonítottat Kondacs György is a rendes kihallgatás során, az 1914. febr. 27-én megtartott tárgyaláson. Igaz, Kondacs tett még egy vallomást a községi elöljáróság, mint megbízatás nélkül működő szerv előtt 1914. márc. 12-én, melyben teljesen megerősítette Zoltánnak reá hivatkozott vádját a tankönyvek ügyében. Tette e vallomását az után, miután a fegyelmi vizsgálatot vezető főszolgabíró beidézte őt magához Orosházára, ahol megfenyegette őt, hogy a vizsgálat során tett vallomására esküt vehet ki tőle és van két tanú, akik esküvel fogják bizonyítani a vizsgálat során tett vallomásának ellenkezőjét s hogy a hamis esküért börtönbüntetés jár stb. Az is igaz, hogy ezt a figyelmeztetést minden kihallgatandó tanúhoz megtette a vizsgálatot vezető főbíró kötelességszerűleg a tárgyaláson, tehát Kondacshoz is! Ám ez a négyszemközti hatékonyabbnak bizonyult és az eredmény, hogy Kondacs György esküdt az elöljáróság előtt önként megjelent és az állítólag fiától hallott tankönyv drágítási históriát jegyzőkönyvbe vétette. Tőlem semmit, csak a fiától hallott, amit így hallott! Hogy Kondacs Györgyöt így főzték meg, ezt őtőle magától tudom. Egyébként a hittani könyvek árának beszedése körül tényleg zavarok voltak. És Zoltán Emil a gyermekek előtt saját szüleiket piszkolta le mondván, hogy azoknak pálinkára, meg cifra ruhákra telik, de hittankönyvre nem. A tulajdonképpeni ellenszenvet az ő tapintatlan fellépése okozta. Ez ügyben én a legközelebbi egyházi közgyűlésen fel is szólaltam s azt kívántam, hogy az ilyen meggyanusítások és zavarok elkerülése céljából az egyház vegye meg a szükséges könyveket és ingyen ossza ki azt a gyermekek között, úgy amint az pár évvel ezelőtt volt. Erről a közgyűlésről vett fel hamis jegyzőkönyvet Zoltán Emil lelkész, amelyet nem az egyház jegyzője, hanem ő fogalmazott s a hitelesítők aláírták, de el nem olvasták s az iratokhoz csatolt nyilatkozataikban azt is kijelentik, hogy nem is írták volna alá, ha tudják, hogy mi van benne. Ugyanezt megerősítik a kihallgatás során tett vallomásaikban is: Tomcsányi József nyug. állami tanító, egyházi jegyző, Orbán János és Kernók Antal jegyzőkönyv hitelesítők, és megtagadja a jegyzőkönyvben neki tulajdonított kijelentést Soós Mihály az 1914. ápril. 24-én felvett jegyzőkönyvben. Ugyanezen vádjait megismételte Zoltán Emil a püspökhöz intézett levélben is, amelyben annak közbenjárását kéri a miniszter úrnál az én mielőbbi áthelyeztetésem keresztülviteléhez. Megvádol ott azzal, is, hogy az én hatásom alatt a hívek kitérnek az egyházból és gyermekeiket nem kereszteltetik meg. Ezt ő tudta, hogy nem igaz és tény az, hogy az én ottlétem alatt egyetlen egyháztag sem lépett ki s nem volt szülő, aki gyermekét nem kereszteltette volna meg. Mi sem lett volna könnyebb, mint a vádat bebizonyítani s erre őt fel is hívta a vizsgálatot vezető főszolgabíró. Zoltán