Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

házunkba bevonni, később pedig - megismerve az állapotokat - gyakran eljártam hozzá s igyekeztem meggyőzni állapota tarthatatlanságáról és békés életre bírni. Ez azonban éppen visszafelé sült, mert erre azzal felelt, hogy megrágalmazott engem is, s híveimet ellenem bujtogatni kezdte. Először is az iskolás növendékek előtt kijelentette, hogy az általam bevezetett vallástani kézikönyvvel nyerészkedem, mert példányonként 50 fill, helyett 64-et szedek, a különbözetet pedig magamnak tartom. Aztán az V-VI. osztály növendékeit rábírta, hogy sem a könyvet ne vegyék meg, sem pedig ne hallgassanak rám, úgyhogy az V-VI. osztály - kevés kivétellel - kijelentette, hogy a könyvet nem veszi meg, illetve visszaadja, vallástant pedig nem tanul, mert az - természetesen Czabán után - fölösleges. S a növendékek ehhez oly erősen ragaszkodtak, hogy csak hosszas kérés, rábeszélés, majd fenyegetés után s a legnagyobb megfeszítés árán tudtam őket az ellenkezőről meggyőzni. Erre Czabán - látva, hogy így nem ért célt - a szülőket biztatta föl, akik közül sokan vissza is hozták a könyvet s arra hivatkoztak, hogy a könyv árát elsikkasztom, de különben is, - amint ők Czabántól tudják - ,,a vallás ideje íejr-.rt, a vallástanítást az iskolából kiküszöbölik s papra, egyházra már nincs szükség". Dc Czabán ezzel sem elégedett meg, hanem - amint a növendékektől s a szülőktől megtudtam, külön „erkölcstani órákat" tartott, amelyekben a leggonoszabb módon igyekezett a romlatlan lelkekből kiölni azt a kis vallásos érzést, ami még megmaradt bennük, úgyhogy a jobb érzésű szülők kétségbeesve panaszolták el gyermekeik istentelenségét. De Czabán még tovább is folytatta romboló munkáját, amennyiben a helybeli „Polgári Kör"-t választotta vallásellenes izgatása színhelyéül, melynek következményeként minduntalan hallanom kellett, hogy „a lelkész ma már csak az emberek nyakán ingyenélő here, kinek egész működése csak az otthonülésben s a stólavárásában merül ki s abban, hogy a népet leszólja, stb." Miután a szenvedélyek eképpen a végsőkig feszültek, - kénytelen voltam ezek után Czabánt a fegyelmi vizsgálatot vezető orosházi főszolgabíró előtt följelenteni. Följelentésemnek s a fegyelmi vizsgálatnak, bár már két hónap múlt el azóta - még semmi pozitív eredménye nincs. Látom, hogy ügyét lanyhán kezelik. Czabán még attól sem riadt meg, hogy egyházunk beléletébe is berontson s itt is a szenvedély és gyűlölet magvait elhintse, és lehetetlenné tegye a vezetőségnek az egyháztagokkal való együttműködését, mert szerinte ez csak a nép kárára és romlására van. Erre vonatkozólag különben bő tájékozással szolgál a legutóbb tartott izgalmas egyházi közgyűlésünk jegyzőkönyvének tisztelettel ide csatolt kivonata. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy példája oly bomlasztólag és sorvasztólag hat az eddigi békességben élt vallásos híveink között, hogy mind gyakoribbá válik a szokás, hogy gyermekeiket - mert ezt az állam tanítója is megteheti - nem kereszteltetik meg, s egyházi adót nem fizetnek, inkább felekczetnélküliekké válnak, s hogy a lelkész iránti bizalom s az egyház békessége is veszélyeztetve van, illetve megrendült. Még csak azt említem föl, hogy Czabán romboló munkája már a gazdasági életben is tapasztalható. Nap-nap után hallani a vidéki földbirtokosoktól és bérlőktől, hogy a nagyszénási gazd. munkásokkal alig tudnak boldogulni. Tisztességtelen modorukkal, képtelen követeléseikkel, engedetlen viselkedésükkel annyira tűrhetetlenekké válnak, hogy inkább nem alkalmazzák őket, ha meg alkalmazzák, hamarosan elbocsátják. Minderre Czabán bíztatta föl, őket. Hát tehát Czabán továbbra is itt maradt, ebből oly beláthatatlan károk származhatnak a községre, a tanügyre s főképpen egyházunkra nézve, hogy azoknak hely-