Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)
II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL
A jelentés jól bizonyítja, hogy Czabán Samu az 1912 tavaszán ismét kiélesedett belpolitikai helyzetben, amikor a polgári ellenzék és a Szociáldemokrata Párt együtt lépett fel az általános választójogért a reakciót képviselő és 1910-ben hatalomra került Munkapárt ellen, a radikális álláspontot fejtette ki beszédében, hangot adva egyes szocialista követeléseknek is. A megyei Közigazgatási Bizottság - elfogadva a főszolgabíró javaslatát - 1912. május 2j-i ülésén Czabánt figyelmeztetésben részesítette. A forradalmár pedagógus szinte minden lépését figyelemmel kísérték ezután a megye urai. A konzervatív-klerikális szellemtől áthatott minisztérium Czabánt gyűlölő vezető tisztviselői és a nagyszénási kicsinyeskedő, maradi tanítótársak, papok, az erőszakoskodó, korrupt főjegyző mellé, velük egy táborba került a tanfelügyelő és a vármegyei „önkormányzat" is. A bátor tanítónak - a jogi lehetőségek szerint legalábbis - éppen a két legutóbbitól kellett volna védelmet vagy elfogulatlan tárgyilagosságot kapnia. Czabán Samu nem ijedt meg a fenyegetéstől. Továbbra is az Ü j Korszak egyik legharcosabb cikkírója maradt. (1912. május íj. „Amit a hatvaniak nem tudtak!", 1912. június 14. „Megyünk a magunk útján", 1912. június 28. „Az ÁTOE elnöksége új választást provokál" és 1912 végéig további négy cikk, aktuális témáról.) IQ12. június 23-án Orosházán szólalt fel egy népgyűlésen, amelyet a szociáldemokraták és a Justh Gyula vezette 48-as párt együtt rendeztek, a Tisza István irányítása alatt folyó reakciós ellentámadással szembeni tiltakozásul. (Orosházi Újság, 1912. június 30.) Hiába próbálta a kormány koholt ürüggyel megsemmisíteni Czabán április 3-án történt elnökké választását, július 3-án ismét őt erősítették meg a választmány tagjai ,iz ÁTOE élén. A következő napon ő vezette az ÁTOE fizetésemelést követelő 65 tagú küldöttségét a minisztériumba. (Új Korszak, 1912. július 12.) 2. Összeesküvés Czabán Samu ellen: A Jegyeimi eljárás megindítása Az 1912 tavaszán kezdett rágalmazás, vádaskodás sikertelensége, pontosabban szólva: félsikere, sem vette el a kedvét Czabán ellenségeinek. Tudták, hogy az aljas támadást körültekintőbben kell folytatni. Tudták ugyanakkor azt is, hogy a harcoktól sem rettegő pedagógus ellenfeleinek sora fontos pozícióban ülő személyekkel gyarapodott, akik ugyanúgy Czabán félretételét, elnémítását kívánják, mint a nagyszénási kis kényurak. A forradalmár tanító országos szereplése egyre bátrabb, s egyre következetesebb lett. Az 1913. február 23-án tartott országos tanító gyűlésen ő terjesztette elő az egyházi iskolák államosítását követelő javaslatot. A reakciós vezetés a javaslat fölötti szavazást nem engedte meg. (Új Korszak, 1913. március 7. „Az országos nagygyűlés.") Ezt látva, arra hívta fel Czabán a megyei tanítóegyesületeket, hogy a vezetőségválasztások alkalmával a demokráciáért küzdő erők kezébe adják a vezetést, s így „alulról" kényszerítsék az Országos Tanítószövetség vezetőit az államosítási javaslat elfogadására. (Új Korszak, 1913. március 7. „Új küzdelem.") Célul tűzte ki a Tanítószövetség belső átalakítását, demokratizálását is. Az események és törekvések megértéséhez ismét utalnunk kell arra, hogy 1913-ban tovább élesedett a haladásért és a háború ellen küzdő erők és a soviniszta, reakciós kormánykörök ellentéte, s ez az összecsapás 1913 június elején - Tisza István miniszterelnöki kinevezésével - a reakció javára dőlt el. A háborúra készülő uralkodó osztály nem tűrte az uralmát leleplező, átformálni kívánó embereket, terrort indított a szocialista, baloldali, ellenzéki szervezetek, írók, politikusok, szervezők megfélemlítésére. A terror fokozatosan bontakozott ki, főként Tisza hatalomra kerülése után. Ez a légkör nagyon megkönnyítette Czabán ellenfeleinek dolgát.
