Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)
IV. 1929—1939.
/ az üzem vezetősége 100-125%-kal emelje fel. Az üzem vezetősége a munkások követelését teljesíteni nem hajlandó, ennélfogva a bérmozgalom még tart.£ A már közölt sztrájkmozgalmak során rendzavarás mindezideig nem történt, a karhatalom beavatkozására sor nem került, a különböző kategóriákba tartozó - sztrájkba lépett - munkásoknak sztrájktanyájuk nincs. A Rokka kötszövőgyár Rt., valamint a Weisz István-féle szőnyeggyár munkásainak sztrájkmozgalma még tart, megegyezés nem létesült. A békéscsabai bőripari munkások sztrájkmozgalmában részleges megegyezés jött létre, aminek következtében a bérmozgalomban résztvevő 104 munkás közül 20 csizmadia munkás 50%-os béremelés mellett a munkát felvette. A Békéscsabán indult és általam folytatólagosan közölt bérmozgalmakból kifolyólag jelenleg összesen 824 munkás sztrájkol. A békéscsabai Hubertus Kötszövőgyár Rt. 600 munkása, e pillanatban vett értesülésem szerint, ma délben 25%-os béremelésre vonatkozó követelést terjesztett a gyár vezetősége elé, anélkül azonban, hogy sztrájkmozgalmat kezdeményezett volna. Ez ügyben a nyomozást haladéktalanul folyamatba teszem. A Békéscsabán érvényesülő bérmozgalmakkal kapcsolatban állandó megfigyelést és nyomozást foganatosítok annak megállapítása céljából, hogy a bérmozgalmak nem külső felbújtás alapján indulnak-e és hogy a munkásság között egyesek nem fejtenek-e ki agitációt a bérmozgalom fenntartása érdekében, továbbá, hogy az esetleg jobb belátásra jutó munkásokat nem terrorizálják-e azon célból, hogy a munkát felvenni ne merjék. A vonatkozó nyomozás során szerzett adatok alapján a Btk. 177. §-a alapján bűnvádi eljárást indítottam Tarjáni Sándor, Farkasinszki Mária, Piti Péterné, Kristóf Andrásné és Rohoska Ilona békéscsabai (Rokka Kötszövőgyár Rt.) lakosok, kötszövőgyári munkások ellen, mert a nyomozás során adatok merültek fel arra vonatkozóan, hogy nevezettek a munkába lépni akaró munkásokat különböző fenyegetéssel tartják vissza szándékuk megvalósításától. Békéscsaba, 1936. évi szeptember hó 2-án. A rendőrkapitányság vezetője: Dr. Bordás Árpád m. kir. rendőrtanácsos i oldalas, géppel írt tisztárat. BML Békéscsaba város polgármestere iratai 5505-2/1956. 1936 nyarán és őszén sorozatos sztrájkok indultak a csabai üzemekben. A bérmozgatmak elsődleges oka a katasztrofális gazdasági helyzet, amelynek jellemzésére csak azt említjük meg, hogy 1936. április havában is 5614 ínséges munkanélküliről kellett gondoskodni a városnak. (BML Békéscsaba város polgármestere iratai 33-12/1936.) A minimális munkabéreket még azokban az iparágakban sem tartották be a munkaadók, amelyekben ineg volt állapítva, a textilgyárak áttértek az emberi munkaenergiát végsőkig kihasználó „Bedó" munkarendszerre, amely mellett a női munkások napi 10—12 órai munkaidő mellett 70-110 fülért kerestek, ami 8-10 filléres órabérnek felelt meg. (BML Békéscsaba város polgármestere iratai 5305/1936.) Az ú. n. „Bedó" munkarendszer a francia „Bedeaux" nevű mérnök találmánya volt, és az idő és a darabbérrendszer kombinációjából állott. A végletekig kihasználta a dolgozók fizikai és idegmunkáját azzal, hogy a legjobb munkás 1 perc alatt végzett munkáját vette alapteljesít-' menynek és a munkásnak 1 óra alatt ennek hatvanszorosát kellett teljesítenie. Amennyiben túl-, teljesítette, bizonyos prémiumot kapott, ez azonban egyáltalán nem állott arányban a túlteljesítés értékével és így csak a tőkést gazdagította. Főleg a textilgyárak nőmunkásai voltak kiszolgáltatva a kizsákmányolásnak, mert a városban nagy volt a nőmunkás felesleg s sztrájk esetén sikerült az üzemeknek sztrájktörőket találni.
