Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

Dokumentumok - I. 1890—1918

Megemlítem még azt, hogy az aratómunkásoknál marokverőképpen mintegy 1500 női munkás nyert az aratás alkalmával foglalkozást. A munkahiány leginkább január és február hónapokban volt észlelhető, amikor a munkások csak elvétve jutottak keresethez. Ezen az általános bajon csakis egy nagyobb szabású háziipari akció, illetve egy megyei háziipari szövetkezet megteremtése által lehetne eredményes módon segíteni. A múlt évben a mezőgazdasági napszámbérük a következőkben váltakoztak: január és február havában 1 kor. 60 fillér március és április havában 2 kor. - fillér május havában 4 kor. - fillér június havában 5 kor. - fillér július havában 7 kor. fillér augusztus havában 5 kor. - fillér szeptember havában 5 kor. - fillér október havában 4 kor. - fillér november havában 3 kor. - fillér december havában 2 kor. - fillér Megállapítható az Ís, hogy az a munkás, aki az év különböző szakában kínálkozó munkaalkalmakat teljes mértékben kihasználta, a múlt egész évben megkeresett 900 koronát. Ezzel kapcsolatosan egy jelenségre is rá kell mutatnom, amely a mezőgazdálkodás hátrányára van. Békéscsaba községben négy nagy téglagyár, selyemgubóraktár, dohánybeváltó hivatal, selyemfonógyár és harisnyakötőde állandóan, tehát az aratás ideje alatt is, mintegy 1200 női munkást foglalkoztat, ezáltal őket a mezőgazdaságtól elvonja, s így megtörténik, hogy az aratómunkás segédmunkást, vagyis marökverőt alig kap, de ha kap is, alig képes azt megfizetni a nélkül, hogy a gazdával szemben túlkövetelő ne legyen. A múlt évben a régi 40—50 koronás marokverő bérekkel szemben 100-120 koronát volt kénytelen fizetni az aratómunkás a marokverő munkásnak, s ennek következménye az lett, hogy a munkások a gazdákkal szemben horibilis követeléseket támasztottak. A békéscsabai gazdák azzal válaszoltak, hogy mintegy 150 aratógépet hozattak, s azokkal dolgoztak. Meg kell említenem ezen jelentésemben azt is, hogy járásom területén az Amerikába vándorlás igen csekély számra szorítkozik, jele ez annak, hogy a tisztességes, dolgozni szerető munkás idehaza is kap mindenkor megfelelő díjazott munkát. Felemlítendő azonban az, hogy a munkásközvetítő hivatalnak a magánosokkal szemben nincsen postai portómentessége, ami nagy hátrányára van a hivatal működésének. Kívánatos lenne, ha a portómentesség megadatnék. Kívánatos lenne továbbá, ha az igyenes munkás jogvédelem is nagyobb mérvben terjesztetnék ki az eddiginél és a nagyforgalmú közvetítő hivatalok vezetőinek, mint például a békéscsabai, vasúti szabadjegy, vagy kedvezményes vasúti jegy adatnék. Végül jelentem, hogy a Községi Munkásotthon, ahol a munkásközvetítő hivatal és munkássegélypénztár is el van helyezve, a hozzá fűzött kívánalmaknak megfelel. A segélypénztár tagjainak száma a nyugdíj csoportba való belépésekkel gyarapszik. Itt említem meg azt is, hogy a múlt év február és március havában a „Községi Munkásotthon" Békésvármegye törvényhatóságának anyagi támogatásával kosárfonó, seprűkötő és lábtörlő készítő háziipari tanfolyamot rendezett be, mely alkalommal 60 mun-