Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

Dokumentumok - I. 1890—1918

Legutóbb Tibori János közölte csaknem teljes terjedelmében a programot már idézett két munkájában: Az Achim L. András-féle békéscsabai parasztmozgalom. 34-37., Békéscsaba története a Körös-kultúra idejétől a felszabadulásig. Békéscsaba, 1960. 46-49. Mivel e munkák könnyen hozzáférhetők, az érthetőség kedvéért csak legfontosabb tételeit ismertetjük. Ezek a következők: 1. Altalános választójog 2. A nagybirtok 10 000 holdon felüli részének hosszúlejáratú bérletek formájában való parcellázása. (Később a felosztandó birtokhatárt 1000 holdban állapították meg.) 4. Progresszív adózás 9. Ónálló vámterület 10. A „rabszolgatörvény" (a mezőgazdasági munkások és cselédek munkaviszonyának a munkaadó érdekében történő szabályozására 1898-ban hozott törvény) eltörlése. 13. A polgári szabadságjogok (sajtó, egyesülési, gyülekezési) biztosítása. 14. Az eladósodott parasztok és középbirtokosok hitelviszonyainak rendezése. 18.Ingyenes népoktatás 19. Az egészségügy államosítása, a szegények részére ingyenes gyógykezelés. 21. A közigazgatás reformja. A „Huszadik Század" által szervezett vitában a legkülönbözőbb társadalmi rétegek és politikai csoportok képviselői szólaltak meg, a jobboldali földbirtokos-politikus Návay Lajostól Jócsák Kálmánig, az SzDP egyik vezetőjéig (aki a Tanácsköztársaság idején vidékünkön volt kormánybiztos). A program baloldali bírálói kifogásolták az átfogó koncepció hiányát, a 10 000 holdas birtokhatárt, a különböző rétegek érdekcinek figyelembevételéből következő ellentmondásokat stb. Sajnálatos volt viszont az SzDP merev, elutasító magatartása. 20. 2908. október 25. „Kevés az ágyútöltelék" - Achim L. András cikke a Paraszt Ojságban Lesz háború, vagy nem lesz háború - mellékes, de ami a fő, a létszámemelés már megcsinálódott. A bécsi generálisok kitalálták a módját, hogyan lehet több katonára szert tenni, több munkás embert elvonni a munkájától. Egyszerűen a harmadik korosztályt tovább benntartják majd, hogy azok hazabocsájthatók lehessenek, több újoncot hívnak be, illetve előbb behívják, s így mindig több a létszám, mint törvényesen lehetne; a törvény csináló urak pedig nagybölcsen hallgatnak, mintha nem látnák a paklit. Hiába, a hallgatás arany, azaz hogy aranyat ér. Bosznia-Hercegovina annektálását elhatározták Bécsben, a népnek sem teste, sem lelke nem kívánta, semmi köze a nagyhatalmi hóborthoz, mégis megcsinálódott. Esetleg megy simán, esetleg pár ezer magyar baka vére öntözi a balkáni hepe-hupás vidéket, esetleg párezer nyomorékkal többet kell a dolgozóknak eltartani, pár ezer árvával több jut a siralmas pusztulásnak. Miért? Mit ér nekünk Bosznia-Hercegovina? Eszembe jut egy anekdota. A paraszt ember gyönyörködik Budapesten az Andrássy-út szépségében, bámulja annak gazdagságát. No bátyám! - kérdezi a városi ember - mit ér ez az utca? Mit gondol? Hát bizony - válaszolt a paraszt ember - nem ér annyit, mint egy májusi eső. Hát Bosznia-Hercegovina sem ér annyit, mint egy májusi eső. Jó termés, jó kereset legyen, fene bánja, hogy török, vagy magyar szolgabírák pofozzák szegény boszna-hergócokat. Mink csak veszthetünk az ilyen hódítással, minekünk nem hódítás kell, hanem békességes munkálkodás, mi dolgozni és kenyeret keresni akarunk, nem pedig hadakozni, hódítani. Elég baj volt eddig is, hogy sok ezer magyar fiúnak eddig is odalent, messze idegenbe kellett rostokolni hazájától távol, de hogy még többet levi-