Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

Dokumentumok - I. 1890—1918

z oldalas, kézzel itt tisztázat. BML Békés vármegye főispánja iratai 56/1907. res.' Alapszám, 80/1906. Az 1891-es véres események óta a csabai főszolgabíró beSugók rendszeres alkalmazásával igyekezett a munkásmozgalmat szemmel tartani. A belügyminiszter a főispán közbenjöttével rendes havi ellátmányt utalt ki részére, hogy Békéscsabán, amely a megyében a szocialista pártok tevékenységének egyik központja volt, minden megmozdulást megfigyelhessenek beépített emberek útján. (MMÍVD 1900—1907. Budapest 1955. 455. 1.) Ez a módszer 1892 és 1903 között sokat ártott a helyi mozgalomnak, 1903 után azonban a földmunkások és az ipari munkások mozgalma is eljutott a szervezettségnek arra a fokára, amikor a besúgók rendszere lényegében nem befolyásolhatta sem az egyes akciók, sem a mozgalom egészének sikereit. A béSKgók alkalmazása 1919 januárjáig volt használatban. 19. 1908. Áchim hozzászólása a Parasztpárt programjáról a Huszadik Század hasábjain folyó vitához (Részletek) A VITÁS PARASZTPÁRTI PROGRAMRÓL Hálás tisztelettel olvasom a Huszadik Században megszólalt véleményeket pártunkról és annak programjáról. Jól esik olvasnom a biztató és lesújtó kritikát és azt hiszem szívesen olvasnák parasztvéreim is, de sajnos még járatlanok tudományos könyvek olvasásában. Amint mondtam, szívesen olvasom a lesújtó bírálatot is, mert hát tudom, hogy mindegy, akár dicsérnek, akár lekritizálnak, az igazi fegyvere a kritikának a parasztság kezében van. Dehát jól esik látni, hogy tudós íróemberck észreveszik, hogy a sok mindenféle társadalmi és politikai kérdés mellett létezik parasztkérdés is. Hálás vagyok érte a Huszadik Század szerkesztőjének, mint talán egyedüli paraszt olvasója, hogy felvetette a kérdést, mit szólnak hozzá a társadalmi doktor urak? Szíves engedelmükkel én is hozzászólok a dologhoz, habár paraszt felfogás szerint az elmondottakat csak cselekedetekkel lehet megcáfolni. . . . .. Arról nem lehet szó, hogy a gyakorló politikusok olyan programmal jöjjenek a paraszthoz, ami a parasztság érdekének megfelelne. Nincsen olyan hihetetlen parasztálom, amit valóként meg ne ígértek volna az urak kortesbeszédeikben a parasztoknak Választások előtt a legképtelenebb álmodozásokat is, mint komoly programot, a magukévá tették a bármely párti jelölt urak. Hát arról nem is lehet sz.'), hogy milyen programmal menjünk a parasztok közé, hanem igenis arról van szó, akar-e és tud-e a parasztság mint önálló politikai tényező beleszólni a politikába. A paraszt nem hisz az Utaknak és azok semmiféle ígéretének, programjának, csak az a kérdés, van-e hite, bizodalma önmagában? Erre a kérdésre kellene felelni a társadalmi doktor uraknak, hiszik-e, hogy a paraszt lerázza magáról a tanácsadóit, gyámjait? En hiszem becsületes hitemmel, hogy a parasztság hisz önmagában, a sok becsapás, a bőven űzött politikai íortélyoskodás nagykorúvá tette a parasztságot. Ismerem pnrasztvéreimet, tudom, hogy amíg évezredes, megszokott, alázatos hódolattal hallgatja az urakat, hallgatag gőggel lenézi őket. Hallgat, mert úgy gondolja, paraszt sorja a hallgatás, de hallgatása bizalmatlanságot jelent. Egymásközt nyílt, bizalmas, bizony alig van különbség a jómódú parasztgazda és a nincstelen paraszt között. Egy osztályba tartozóknak érzik Ők ma-