Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

IV. 1929—1939.

esetben vált szükségessé előállítás. Filipinyi János asztalosmestert, szociáldemokrata pártelnököt és Weisz László gyári segédraktárnokot állították elő, akik a rendőri intéz­kedéseknél ellenszegültek. Ezen két egyént is a kapitányság nyomban szabadon bocsá­totta, azonban ellenük a kihágási eljárást folyamatba tette. 12 órára az Andrássy úton és a Szent István téren sétáló munkások és munkanélküliek száma kb. 3000 főnyi le­hetett, azonban a déli harangszó hallatára a legtöbben hazatértek.. . Közölte: „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1929-1935." (Budapest, 1964. 101.) A tüntetést követően 300 békéscsabai inségmunkás gyalogosan ment át a 16 km-re levő megyeszékhelyre, Gyulára, és „munkát, kenyeret" kért az alispántól. Követelésük sikerrel járt, mert a város nagyobb összeget kapott ínségmunkák végzésére. A tüntetők rendőrautók kíséretében vonultak vissza Csabára, forradalmi dalokat énekelve. (Tibori i.m. 118.) Jellemző, hogy az alispán a törvényhatósági bizottság szeptember 17-i közgyűléséhez tett je­lentésében egyetlen szóval sem emlékezett meg a békéscsabai munkásság megmozdulásáról, — de előterjesztést tett. hogy „a nyomorban levő munkanélküliek lehetőleg természetbeni segélye­zésére 50 ezer pengőt szavazzanak meg". (BML Békés vármegye Hivatalos Lapja 1930. 50. szám 471.) 70. 1930. november hó A „hatósági nyomorenyhítés"': A békéscsabai polgármester Kérelem a város la­kosságához című hirdetménye A súlyos gazdasági helyzet és annak nyomában járó munkanélküliség a dolgozni akaró magyar testvéreink ezreit megfosztotta a kenyérkereset lehetőségétől és család­jukkal együtt Ínséges helyzetbe sodorta őket. Mivel az inségjárulék a válságos helyzeten való segítésre nem elegendő, a Kor­mányzóné őfőméltósága országos ínségenyhítő mozgalmat hívott életre. A megsegítésnek a hivatalosan rendelkezésre álló eszközei elégtelenek. A tél kü­szöbén előálló nehézségek elhárítására és leküzdésére a köz és a társadalom összes erőinek összefogására és a társadalom messzemenő áldozatkészségére van szükség. A Főméltóságú Asszony felhívása folytán, de meg a képviselőtestület és a magam nevében is kérőszóval fordulok Békéscsaba város társadalmához, amely eddig Ís mindig tanújelét adta megértésének és áldozatkészségének, hogy ebben a válságos idő­ben nyújtsa segítő kezét az éhező, lerongyolt és hideg szobában betegségekkel küzdő testvéreink megsegítése érdekében. A betegeket orvossággal, az éhezőket részint ínségkonyha útján, részint természet­beni adományokkal, a fázlódókat tűzifával kívánnám segélyezni. Ezért köszönettel veszem úgy a tűzifában, mint az élelmiszerekben (búza, liszt, zsír, burgonya, bab, borsó, szalonna stb.) nyújtott adományokat, amelyek elszállítását bejelentés esetén városi kocsikkal eszközöltetem. A természetbeni adományok mellett hálásan fogadom a pénzben adott segítséget is, mely összegeket a városi főpénztárban ínségsegély címén kérem befizetni.

Next

/
Thumbnails
Contents