Bálint Ferenc - G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 5. (Békéscsaba, 1971)

III. 1919—1929.

ítéltetett, Marik András, Pepó András és Szobek András volt Munkástanács tag szélsőséges szociáldemokrata. Ezen egyének amennyiben vezető szerepet visznek, veszélyeztetik a helyi csoportnak alapszabályok szerinti működését. Békéscsaba, 1927. évi május hó 27.-én. a rendőrkapitányság vezetője: Jánossy Gyula m. kir. rendőrfőtanácsos 1 oldalas, géppel frt, tisztázat. BML Békés megye főispánjának iratai 442/1927. Az építőmunkások helyi csoportja Békéscsaba legnagyobb múlttal rendelkező szakszervezeti helyi csoportja volt. Már 1901-ben önképző Egyletet alakítottak az építőmunkások, majd 1904ben szakegyletté alakultak érdekeik védelmére. 1907-ben sikeres sztrájkot folytatnak, majd 1909-ben megkötik az első kollektív szerződést, amelyben kivívják a 9 órás munkanapot. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1920 október 2-ával a hatóságok ismét engedélyezik működését, de 1925 februárjában, amikor az összes békéscsabai szakszervezeti helyi csoportot betiltja a belügyminiszter, - az építőmunkás helyi csoport működése is megszűnik. Az építők már a következő évben harcot indítottak, hogy legális szervezkedésüket újra engedélyezzék s 1926. december 23-án közgyűlést tartottak, hogy új vezetőséget választva tovább működhessenek. A rendőrség arra hivatkozással, hogy büntetett előéletű egyén nem lehet semmiféle egyesület vezetőségi tagja, a közölt jelentésben tünteti fel a vezetőség „priuszát" és kéri a működési engedély megtagadását. - A belügyminiszter a rendőrségi jelentés és a főispáni javaslat ellenére 1927. évi június hó 29-én kelt 133.559/1927. VII. számú leiratával tudomásul vette a helyi csoport megalakulását és engedélyezte működését. (BML Békés vármegye főispánja iratai 622/1927.)