Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IX. A JOBBÁGYSÁG ÚRBÉRI TERHEI - 3. Konyhára valók

megelégedve a szerződéssel, a gyomai földes jobbágyok két év múlva már minden egésa sessió földtől 6 köböl búzára, 4 köböl árpára ós 2 köböl zabra voltak kénytelenek magukat kötelezni.

19b Az öcsödi bírák az uraságtól 1815-ben „árendában kivett báránydézma eránt" hozott végzést a nép előtt publikálták. „Kerekes Márton helybeli kolónus (jobbágy) indulatosan felkiáltott, hogy ő azon végzésre reá nem áll, és ő Ín natura (természetben) bárányt nem ád. (Ezzel) a népet, amely már azon azelőtt megnyugodott, fellázasztotta annyira, hogy a bárányok in natura leendő kiadása eránt hozott végzés effektusba (hatályba) amiatt nem mehetett. És amidőn (Kerekes) csillapíttatott volna, a többek közt az is mondatván nékie, hogy a nemes vármegye fogságából nemrégiben került haza, azért húzná meg magát, és ne békétlenkedne, arra az egész nép előtt azt felelte, hogy a nemes vármegye fogságából őtet ki rúgta volna egy csikó. Ezen becstelen és az egész nemes vármegyét sértő szavaiért. .. minthogy a megállapíttatott végzésnek magát ellene szegezte, 12 pálcaütéssel... megfenyíttetett." Kerekest végül is a megye tömlöcébe kísérték. Az öcsödi elöljáróság 1817. november 11-én a fenti tényleírást terjesztette be a megyéhez.

20 Paulovytz Gábor gyulai uradalmi főügyész 1837. október 29-i levelében hiába sürgette a magyargyulai elöljárókat a szemesváltság-hátralékok beszedésére: „A kilenced szem es vakságával több évekről tartozó lakosok sürgetésének... mindeddig a tartozók és tartozások nagy számához képest... csekély sikere tapasztaltatik. s. Nem mellőzhetem újabban is serkenteni az elöljárókat, hogy ... ne csupán szóval, de tettlegesen is szorítsák (őket) tartozásaik beszállítására."

21 3. Konyháravalók Bár a jobbágyok konyháravaló-szolgáltatási kötelezettségéről sem az 1750 és 1761 közötti taksakivetésekben, sem a hatvanas évek háromévi szerződéseiben nincs szó, sok adatunk van rá, hogy kezdettől fogva ők szolgáltatták a konyháravalókat az uraság konyhájára. Franczina János gyulai uradalmi prefektus 1747. március 17-én ezt írja a békési elöljáróknak: „Baromfiak neveltessenek, hogy amidőn őnagysága lejő, fogyatkozás ne légyen ... A tekenősbékákat... áprilisban vagy májusban minden ok vetetlen (okvetlenül) kell administrálni (szolgáltatni), Békésre reparciáltátott (osztatott) 60 béka. Ha in natura nem administrálhatja, tehát az említett 60 békáért fog fizetni 4 rénes forintokat és 30 krajcárt."

22 - Ugyanő 1749. augusztus 10-én 40 csirkét, 6 ludat, 6 kacsát, 10 icce olvasztott vajat kért a békésiektől az uraság részére azonnal, a 400 tojást, 1 pulykát, 12 galambfiat, 1 borjút, 2 bárányt, 4 szopós malacot pedig majd később fogja kérni. „Böjtnapokra jó friss halra is légyen gondjok."

23 - 1766-ban Tomcsányi János gyulai uradalmi igazgató, minthogy az uraság vendégei megszaporodtak, mindenből jóval többet kér a békésiektől. Végül megjegyzi: „Sárga telelő dinnyéből, úgy görögdinnyéből is szükséges úgy ide béadministrálni, hogy mindennap lőhessen a méltóságos uraság asztalára feltenni."

24 A földesurak túlzott követelődzéseinek kívánt határt szabni az 1771-72. évi urbáriumnak az a rendelkezése, hogy „minden egészhelyes gazda fog adni esztendőnként az uraságnak két csérkét, 2 kappanyt, 12 tojást, egy icce kifőzött vajat,... minden 30 egészhelyes gazdák egy esztendőben egy borjút."

25 - Csaba 1772. évi úrbéri szerződése lehetővé teszi, hogy a jobbágyok a konyháravalót „minden házhely után 48 kr-t 110