Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IV. ÚJ TELEPÜLÉSEK - 6. A magyarországi jobbágyok vándormozgalma: - A megyébe beköltözők - b) A vésztői lakosok Vésztőre költöztetik át az okányiakat (1745)

1737-ben 17 családot visszapereltek, a többit Harruckern 80 rénes forintjával megváltotta.

28 Az 1734. évi periratok közt megmaradt az a nyilatkozat, amelyben a Szarvasra szökött Kolompár György és András 1713. április 27-én magukat, családjukat, örökös jobbágyságra adták Justh Juditnak: „Mi, Kolompár György és Kolompár András valljuk ez levelünknek rendiben, hogy mi ednyihány esztendőktül itt Aszódon szolgálván, és azután letelepedvín. örökös jobbágyságra adtuk Justh Judit asszonynak és őkegyelme maradékinak magunkat és fiainkat, leányainkat, utána való maradékainkat is feleségünkkel egyetemben és minden mi jószágunkkal, teljes hatalmat adván őkegyelmének és maradékinak is, hogy mi rajtunk és maradékunkon is, akármi séksuson (nemen) lévőkön örökösen uralkodhassak rajtunk, és uralkodhassanak is, minden úri birodalommal élvén et in casu fugae repetáihasson is (szökés esetén vissza is követelhessen) akárhonnan is őkegyelme." Ez elől az örökös uralkodás elől menekültek Szarvasra Kolompár György és András.

29 b) Vésztői lakosok Vésztőre költöztetik át az okányiakat (1745) özvegy Űjfaludi Mártonné okányi földesasszony embertelenül bánt jobbágyaival, ezért azok 1745-ben a vésztőiek segítségével azok hajóin Vésztőre költöztek át. Üjfaludiné áprilisban a következő panaszt és kérelmet intézte Bihar vármegyéhez: „Tekintetes, nemes vármegye! Mély alázatossággal kényszeríttetem tekintetes^ nemes vármegye színe eleiben járulnom, miképpen Okány nevű helységem lakosait szomszéd tekintetes, nemes Békés vármegye Vt'ztő (Vésztő) nevű helység lakosai, minekutána ezen holnapnak első napjain az szentböjtnapokon isteni szolgálat kedviért bejöttem volna, nem tudatik, minemű bátorságtul viseltetvén, nemcsak a felzendülésre kÍFZtetni, hanem meg annak felette engemet bevárván, ugyan tulajdon szemem láttára, már azelőtt feles hajókat hozván alájok kiköltöztetni elannyira semminek állították, hogy ha talán valamely kedvetlen szót hallhatták volna tülem, életemtül is megfosztani készek lettek volna, minthogy kimenetelemig (kiérkezésem előtt), mivel gondviselőm (ispánom) az csendességet javaslotta nekik, (őt) egészlen vérben heverni, holtelevenszámban hatták. Azon úttal nemcsak személyeket okányiaknak (=az okányiakat) általszállították tulajdon értekjekkel (értékjükkel, vagyonukkal), hanem az épületek hasznosabb részeit is, amelyek engemet, mint földesasszonyokat illettek volna, úgy a templomjokból harangjokat elvitték, kimondhatatlan vakmerőségeket rajtam s alattam valóimon azáltal elkövetvén ... Ha tekintetes, nemes vármegye magistratuális autoritását (hivatali tekintélyét) közbenvetni kegyelmesen nem méltóztatik, rajtam elkezdvén ezen hatalmasságot (hatalmaskodást), csak az Istennél vagyon tudva, kin végződhetik jövendőben. Én ugyan erre hogy okot nem adtam, ha megkérdeztetné(ne)k is, el nem hihetem, (hogy) vádolhassanak. Egyedül az porciójuknak (adójuknak) fölöttébb valóságán (magas voltán) kívül az árvizeknek tulajdonít(hat)ják következett kárvallásokat..." Kéri az „efféle lázadók és földesurokat magok földjeinek hasznavételétül irtóztatók" szigorú megzaboIását.

3!) Az ügyben Bihar megye 1745. április 28-án átírt Békés megyének: „Minthogy.., az ilyetén zendülésre és vakmerőségre késztető cselekedetek és hatalmasságok (hatalmaskodások) illendők, hogy másoknak példájokra is jelesen megbüntessenek és zaboláztassanak, annak okáért nem kétljük, hogy a tekintetes, nemes vármegye ezen rendetlen cselekedetet szívére vévén, nemcsak a fönt nevezett asszonyságnak injúriáit (jogtalan sérelmeit) víztőivel megelégelted (a vésztőiekkel kárpótoltatja), de azonfölül •kontribuenseinket (adófizetőinket) ugyanazok által, akik hatalmasan által költöztették, visszaszállíttatja." Erre Békés megye rendéi a május 10-i közgyűlésen ezt a választ 56