Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - IV. ÚJ TELEPÜLÉSEK - 3. A szentandrási uradalom telepítései - a) A szentandrási új telepesek adómentessége - b) Tótkomlós telepítése (1746)

hívek... elhagyták házaikat, szántóföldjeiket, jogaikat, és fölszedvén minden övéiket^ bujdosva jobb hazát keresni indultak. A lakóhelykeresésben fő ügyvivők... a Tiszán átkelvén, B. Csabán megállapodtak. Lakóhelyért könyörögvén báró Harruckern Ferenc őméltóságának, a jó Isten úgy igazgatá szívét őméltóságának a szegény száműzöttek iránt, hogy esedezésök meghallgatva, tkiadott szerződési oklevelében nemcsak szántó-, legelőföldeket és lakhelyeket adott, hanem egyúttal szabad vallásgyakorlást is, úgymint imaházépítést, pap- és iskolatanítóhívást engedett nékiek. Az így kívánt célra jutott honkeresők atyafiainak hírt adván szerencsésen történt szerződésük felöl, időközben többen jöttek utánok, s miután mindnyájan B. Csabán az ottani lakosok emberbaráti, kitűnő jószívűségükben részesülve, közel egy évig tartózkodtak volna, 1744-ben épp Szent György napján vetették meg a helység első fundamentumait ..."' „E településről pásztorok által értesülve a hódmezővásárhelyi elöljáróság, kijött megnézni Orosháza telepíthetése szerződéses oklevelét vagy ennek nemlétében elűzni onnét a népet. A szerződési oklevelet Csizmadia Molnár Gergely előmutattatván, e búcsúszóval távoztak el a vásárhelyiek: -E pusztáról a pásztorok is elpusztítanak titeket. Mondják is, hogy a vásárhelyi pásztorok a települők első szükségükhöz alkalmazva épült sátoraikat, gulya-, marharáhajtás és riasztás, éjszakán a sátorok karóiba vetett s szilaj lovakra hámozott szőrköteleik általi rombolással akarták volna gátolni a helység települését, mi azonban nekik nem sikerült."

8 Hajdú Mihály településtörténeti és névtudományi vizsgálataínak eredményeképpen ma már világosan megállapítható, hogy a dunántúli Dőry-uradalomhoz tartozó Zombáí 1725-ben telepítették újra a más dunántúli községekből érkezett parasztok. Tehát a legrégibb zombaiak is legfeljebb 18 évig lakhattak Orosházára való költözködésük előtt Zombán, a többiek még későbben telepedhettek oda. De Zombán a három szabad év letelte után, 1728-ban is mindössze 26 családot írtak össze. Számuk 1741-re, az Orosházára való átköltözés előtti utolsó összeírás évére is csak 69-re emelkedett. Viszont az Orosháza újratelepülése utáni első, 1746-47. évi összeírás már 105, sőt az 1751. évi 225 családfőt sorol fel. Az akkori családnevek vizsgálata is azt bizonyítja, hogy a zombaiakkal egy időben és nyomukban is számos dunántúli helységből érkeztek Orosházára telepesek.

9 3. A szentandrási uradalom telepítései a) A szentandrási újabb telepesek adómentessége Amidőn az 1719-ben települt Szentandrásra újabb telepesek érkeztek, számukra a megye 1723. szeptember 6-i közgyűlésén egyévi adómentességet adott: „Végeztetett, hogy az újonnan települt szentandrásiak a mai naptól kezdve egy éven át a nemes vármegye közterhétől mentesíttetnek, úgy mindazonáltal, hogy a szolgabíró pontosan összeírja őket, és ha közöttük történetesen valamely régi lakosok találtatnának, adófizetésre kell őket kényszeríteni."

10 b) Tótkomlós telepítése (1746) Rudnyánszky József földesúr és a szentandrási szlovák lakosok közt a Komlóspuszta betelepítésére vonatkozólag Pesten 1746. január 8-án a következő szerződés jött létre: 46