Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - II. BIRTOKVISZONYOK - 2. A kétegyházi-vári uradalom - 3. A szentandrási uradalom

vált 3. farkasvadászat, mely alkalommal száz meg száz hajtó voli kirendelve Gyuláról, Csabáról.''

9 Borzhecc. 1758-ban „a vadászok egyszer egy élő borzot hoztak. Az udvar közepén bekerítettek egy helyet hálóval, és kiengedték a borzot. Aztán ráeresztették a vadászkutyákat; ezek mind járt rárontottak, de nem tudtak elbánni vele. Ekkor pihent kutyákat bocsátottak be, amelyek a borzot hosszú ideig vonszolták körbe, de ezek sem tudtak kárt tenni benne. Végre beengedték a mészároskutyákat is. Ezek is rögtön a borzra vetették magukat, és ezer darabra akarták tépni. A borznak azonban éles fogazata van, úgy beleharapott az egyik mészároskutya nyakába, hogy az üvöltve és vonyítva szaladt el onnan, és többé nem volt hajlandó a borzhoz hozzányúlni. Utoljára még egy kutyát uszítottak rá, ez végül is derékon ragadta a borzot, és végzett vele." Harruckern pedig nevetve, tapsolva nézte feleségével és leányaival az emelet ablakaiból a „heccet" (állatviadalt).

10 Madarászat. „Nem kevésbe kedvelt mulatság volt a madarászat. Ez a fácánoskertben ment véghez... (A páter) lépre fogdosta a madarakat... A bárókisasszonyok alig győzték estefelé leszedegetni az odaragadt madárkákat. .. Ezek azután mint valami delikátesz (csemege) sütve az úri asztalra kerültek.

11 - „A ragadozó madarakat, miután lábukat levágták, ismét szabadon bocsátották. Egyszer azonban megesett, hogy olyan madarat fogtak, melynek lába begyógyult. Ettől az időtől kezdve a ragadozó madarakat elevenen kiszegezték az ajtókra."

1

'

2 3. A kétegyházi-vári uradalom Lőwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsos, Békés vármegye török világ utáni első főispánja 1700 körül megszerezte a Vári-, Kétegyhází-, Keszi- és Várajtipusztákat. Az 1716-ban magyarokkal megtelepült Váriba 1720-ban már román lakosok is kezdtek telepedni. Ezeket a határ szűk volta miatt Névery Pál gazdatiszt a Kétegyházi-pusztára telepítette át. Lőwenburg 1732-ben bekövetkezett halála után a kincstár visszavette a birtokot, és 1741-ben Andrásy Zsigmond Csongrád megyei alispánnak adta el, akit 1741. december 5-én iktattak be birtokába. Halála után 1750 és 1776 közt fia, a hírhedt Andrásy György őrnagy volt a földesúr, aki vadállati kegyetlenséggel verte, kínozta és zsarolta jobbágyait.

13 A férfiág kihalása után a kincstár a beruházásokért kielégítette az egyetlen leányörököst, és az uradalmat visszavette, majd 1797-ben Almásy Ignácnak adta el.

14 4. A szentandrási uradalom Száraz György, a hétszemélyes tábla bírája a felesége örökösödési jogán 1719-ben megfizette a kincstárnak a Paksy-örökségből a szentandrási uradalomra eső részt. Az uradalom négy pusztából állott. Ezek közül Szentandrás 1719-ben, Komlós 1746-ban, Szentetornya 1846-ban települt be, C&abac&űd puszta maradt. Száraz György az uradalmat Tolnay István megyei pénztárosnak adta haszonbérbe, akinek kegyetlen bánásmódja volt az 1735. évi szentandrási felkelés egyik okozója.

15 Emiatt Özvegy Szárazáé el is vette tőle a bérletet. Házasság, örökség és adásvétel útján a szentandrási birtok mind többfelé oszlott. Az 1795-ben 3024 részre felosztott birtokon 1817. november 27-én 29 földesúr oszto40