Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

C) BÉKÉS MEGYE A REFORMKOR POLITIKAI ÉLETÉBEN - 3. A Törvényhatósági Tudósítások - 4. Tormásy János elhurcoltatása (1836)

tisztié katonai erővel az megyeházához leendő elvitetés színe alatt titkon és nem tudni, hová az helyben szállásoló tiszt által rendelt lovakon vasra téve katonai őrizet alatt vitetett légyen el." 19 Tormássy János Pozsonyban 1834. július 17-től az 1832-36. évi országgyűlés be fejezéséig Szombathelyi Antal békési követ kancellistája (országgyűlési írnoka) volt. Mint az országgyűlési ifjúság Társalkodási Egyletének egyik legképzettebb tagja elő­adásaiban a függetlenség, a sajtószabadság, népképviselet és köztársaság híveként nyi­latkozott. Az országgyűlés feloszlatása után Gyulára tért vissza, itt tartóztatták le, és hurcolták Budára. 20 Kossuth Lajos a Törvényhatósági Tudósításokban a megye október 24-i köz­gyűléséről ezt írta: „Békés vármegye közgyűlése okt. 2á-én 1836. . . . Főorvos Tormásy Lajos esedező levelében előadván, hogy mióta fia elfogat­tatott, sem tömlöce szellőztetve, sem maga szabad levegőre bocsátva nem vala. Kérte a megyét, hogy e bánásmód megváltoztatását eszközlésbe vegye... Szombathelyi Antal ilyformán szólott: A történet rövid foglalatja ez- Katonai, s így háborúban is csak ellenség ellen használható hatalommal elfogatva, katonai lak­helyen (laktanyában) polgártársaink ítélet nélkül kínoztatnak. Perbe idéztetve, véde­lemre szólíttatnak fel, de.. . a vádlottak tehetetlen magányra szoríttatnak, választott ügyvédeiktől pedig titoktartási eskü kívántatik. Oly rettenetes, oly szívet, lelket csor­dultig keserűséggel töltő dolgok ezek, hogy ha valóságukról magam személyes tudo­más szerint biztos nem volnék, kételkednem kellene lehetőségökről... Nincs természetesebb, mint az, hogy... minden hazafi keblében azon hiedelmet élessze a kormánynak tudva lévő titkolódzása, hogy a szóban forgó ifjak ártatlanok, s a kormánynak velők való bánásában törvénytelen ártalom lappang. Különben kérdem, mi ok lehet a titkolódzásra? S vajon mi hihetünk-e mást, kik a közülünk elragadottat nemcsak ismertük, de szerettük és becsültük is. Én legalább e nyilatkozással tarto­zom ... Két évig voltam tanúja különösen az ifjú Tormásy teremtő erejű, hatalmas lelke fejlődésének, s vétekre magyarázható balfogásokat soha még képzeletében meg­villanni sem sejdíthettem, hacsak nem vétek az, hogy az adózó nép sorsa iránti tör­vényszerű, józan javítás emberszerető, meleg keblének bálványideája volt... A kormánynak ezen lépései.. . aggódást és elégedetlenséget szülnek,... s a szu­ronyok villogásai között néma fohászokba süllyesztett nemzetet a tűrés keserves ál­lására szorítják. Én ezen indulatok kitörésénél, melyek annyi trónusokat döntenek, s annyi ártatlan polgári vérrel szoknak csillapulni, sem a kormánynak, sem a béke ál­dásai után sóvárgó polgárnak rettentőbb ellenséget nem képzelhetek." Ezért Szom­bathelyi azt javasolja, hogy a megye feliratban kérje a kormánytól kérése teljesítését. „Jaj a kormánynak is, ha azon meggyőződésnek kellene epedésinket tetézni, hogy a nemzetnek magán segíteni nincs törvényes eszköze." Javaslatát elfogadták. 21 Tormásyt, aki ellen az volt a vád, hogy a fennálló rend, a királyság ellen lázított, másfél évre ítél­ték, amit Budán ki is töltött. Kiszabadulása után hazatért szüleihez. Megbízhatónak látszó szájhagyomány szerint Tormásy Jánost kiszabadulása után néhány hónappal Kossuth Lajos meglátogatta Gyulán. Két napig volt a Tormásy csa­lád vendége. A 80-as években ő maga említette Oláh György gyulai ügyvédnek Tori­nóban, hogy „voltam egyszer Gyulán Tormásynál." 22 367

Next

/
Thumbnails
Contents