Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 3. A boszorkányoktól az orvosokig - a) A rontás

felrendeljék, hogy.. . minden a Körös-partba lévő kútágasokat, mindenféle cölöpöket vagy karókat, ideértetődvén a vízbe a bőröket tartó karókat is, kiszedjenek, (a) ganéjból, szemétből összerakott dombokat az eleven földig onnan eltakarítsák."

22 3. A boszorkányoktól az orvosokig a) A rontás Az örökös félelemben élő, tudatlan ember minden, főleg váratlanul támadt betegséget boszorkány művének, rontásnak, vesztésnek, kötésnek, megevésnek, boszorkánynyomás eredményének tartott. A gyógyítást legjobban úgy lehetett biztosítani, ha sikerült a megrontót megtudni és azt rimánkodással vagy fenyegetéssel rábírni a gyógyításra. Horváth Mihályné Seregély Judit békési asszony boszorkányperében Pap Istvánné 50 éves tanú 1748. november 13-án így vallott: „A fátens (tanú) tudja bizonyosan, hogy a deutrumba (a kérdő pontokban) nevezett személy (Horváthné) Katona Sípos János felesége lábának valamely dudvafü veket (ún. ötujjú füvet) hozott. . . Horváthné akkor azt mondta Katonánénak: - Tudom - úgymond -, Váczinéra van gyanúságod, hogy ő ette meg (rontotta meg). a labodát, de ő nem ette meg, hanem más .. . Kire monda a fátens néki: - Hát ha tudja kend, ki cselekedete, miért nem mondja meg? - Nem mondom bizony én, mert arra vagyok esketve. Azután azt mondotta Katonánénak: -Váczinét meg ne veresd, Katonáné, se meg ne ígesd, mert ha megvereted vagy megígeted, még a gyermekednek gyermeke k megbánja és megsiratja azt." A 31 éves Katona Sípos Jánosné vallomása: „Horváth Mihályné panaszolkodott a tanúnak: - A kegyelmed lábának bekötéséért nagyon megkínoztak a boszorkányok de már ellent állottam nékiek. Ne félj, még az gyermeked se féljen ... Vácziné tíged mint egy kiskésnek a vége, csak annyira se ett meg (rontott meg), azért Váczinéra ne gyanakodjál, és ne is bántsd,.. . mivel más boszorkányok ettek meg, s lelkedben sem gondolnád, kicsoda. Békésen laknak ugyan, de meg nem mondhatom, mert hitemben vagyon (megesküdtem)."

23 A boszorkánynyomás volt a boszorkányok legfélelmetesebb rontóeszköze. A boszorkány kutya vagy macska képében áldozata mellére ült, s attól az súlyos betegségbe esett. Mocsári Miklós 60 éves szeghalmi lakos Asztalos Istvánné boszorkányperében 1731. október 16-án azt vallotta, hogy „Asztalos Istványné másodmagával járt rá három holnapig, ... és minden éjtszaka roncsolta őtet, még az gyertyánál az cselédek fent lévén, de semmit sem tehettek nékie, nem is láthatták, de az fátens mindenkor ébrenten lévén és józan elménél, és nem is aludt. Mindenkor testi szemeivel látta, hogy Asztalos Istványné volt, és ő járt hozzája. . . Csak azoltátol fogvást elállott róla, miolta inkviráltak (nyomoztak) az olyan rossz asszonyok ellen."

24 Ombodi Jánosné 44 éves ládányi asszony 1756. január 15-én azt vallotta Nagy Istvánné Szabó Erzsébet ládányi asszony boszorkányperében, hogy Nagyné bosszúból megrontotta, de meg is gyógyította őt: „A fiának a lábát az ásó egyszer megvágván, felvállalta a deutrális (a kérdőpontokban megnevezett) asszony, hogy meggyógyítja, s mikoron már kötözné, egyszer a fátenstől pénzt kért, de a fátens körül pénz nem lévén, azt felelte neki: 349