Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - I. BÉKÉS VÁRMEGYE FÖLDRAJZA - e) Szigorú tél - 4. Békés megye növény- és állatvilága - a) A megye növényvilága - b) A megye állatvilága

széttépik és felfalják.

19 Petik Ambrus 1784-ben azt írta, hogy a megyében a követíkezö négylábú vadállatok vannak: „szarvas, őz, dánvad, bőséggel a nyúl, róka, borz, nyeste vadmacska, a szemtelen kártevő s tolvaj éh farkas."

20 Szombathelyi József ládányi szolgabíró írja 1819. március 21-i körlevelében: „A kártékony farkasok ezen a vidéken annyira elhatalmaztak, hogy a kint lévő juhászoknak nemcsak éjjeli, de nappali bátorságok (biztonságuk) sincsen miattok, sőt sokaknak előadások szerént tetemes károkat is tettek."

21 Vadon élő madarak. Az itt tanyázó darvak ezreiről ezt írja Bél Mátyás a 18. század első felében: „Oly sok itt a daru, hogy nemcsak a zöld, de a már érett vetéseket ís annyira elpusztítják, hogy a lakosoknak sokszor miattok aratásuk sincs."

22 - Markovicz Mátyás szarvasi pap 1748. évi feljegyzése szerint „Van itt sok csodálatos változatossága madársereg, részben emberi táplálkozásra alkalmasak, részben kivetni valók, ti. túzokok, fácánok, gólyák, darvak, vadludak, hattyúk, császármadarak, szalonkák, seregélyek, a hősök süvegét díszítő hófehér tollak kiválóságáról híres kócsagok, vadkacsák, gémek, valamint egyéb végtelenül változatos fajtájú és ki nem deríthető nevű madarak."

23 1758-ban a Gyulán nyaraló Harruckern család tagjai Hueber páterral, a család udvari papjával 21 napon át madarászással foglalkoztak. Lépvesszővel 640 zöldikét, 497 tengelicét, 311 sármányt, 285 verebet, 199 pintyet, 81 seregélyt, 31 légykapót^ 28 fehérsármányt, 23 hortulánt (vércsét?), 22 barázdabillegetőt, 22 pacsirtát, 17 cinkét, 7 szarkát, 7 ragadozómadarat, 5 csízt, 2 poszátát és 1 fülemülét fogtak. Kedvtelésüknek tehát 2178 madár esett áldozatul.

23

* Petik Ambrus írja 1784-ben: „Régente fácán- és császármadarak is láttattak, de minekutána a helységek lakosokkai és marhákkal megszaporodtak volna, úgy megfogyatkoztak, hogy azokból egyet sem láthatni... A megehető égi vadmadarak között a túzok, vadlúd, vadréce, daru, snepf (szalonka), fajdtyúk, fogoly, szárcsa, vadgalamb, seregély s több afféle... A meg nem ehetők... sas, gödény, hattyú, kócsag, bagoly, gém, gólya, halló (holló), varjú, szarka, kakuk, büdösbanka, rigó, szojkó (szajkó), fülemile, stiglic, pacsirta, sármány, az elpusztíthatatlan, számtalan sok kárt tevő veréb, fürj, fecske és több apró számtalan madárkák."

24 Gacsári István 1839. évi krónikája szerint Füzesgyarmat határában „találtatnak ,.. a vízimadaraknak ... minden nemei: oláhpap,,.. vadlúd, vadruca, szárcsa, sirály vagy csüllő és a snepfeknek (szalonkáknak) egyéb fajai, búvár, vízityúk, vízibika,... űcsök, s több effélék. Van kevés hattyú és kócsag is, melyeknek tollai igen szépek és drágák. Nagy árvíz idején találtatnak gödények is, ahonnan a Nagy-Sárrétében egy tiszta, ahol tojni szoktak, Gödényes-tisztának neveztetik. A gólyák, fecskék, darvak és túzokok iszonyó sereggel vágynak, ősszel pedig az úgymondott Hllikek, melyek vadlúdaknak fajai, és az őszi vetésben sokszor nagy károkat tesznek."

25 A vizek, mocsarak és nádasok állatai. Csány Ferenc 1747. szeptember 22-én ezt írja Széchényi Antalnak: „Gyula vára körül pedig annyi a rettenetes varakos (varangyos) béka, hogy mát majd nem járhatni miattok.''

26 Markovicz Mátyás szarvasi pap írja 1748-ban: „A Körös... halban a leggazdagabb (folyó), pontyáról, csukájáról, keszegéről és e halaknak számtalan más neméről ismeretes. Fehér és fekete rákokban, melyek roppant bőségét szokták a halászok hálójukkal kihúzni, bővelkedik."

27 A Körösök halbőségéről a 18. század közepén Hueber páter is megemlékezik: „A halászat rendesen Békésen ment végbe... Elzárták a Körösnek egy részét, és csónakokat készítettek. .. Rövid idő alatt több, mint száz nagy potykát, csukát stb. halásztak Össze, úgyhogy úgy látszott, mintha a Körös vizének egyharmada csupa hal lett volna."

23 Petik Ambrus írja 1784-ben: „Ahol nagyobb a Körös vize, találtatik tok, kecsege, közönséges pedig mindenütt a Békés vármegyei vizekben, és bőven találtatik potyka,,34