Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY - 1. A megye egészségi helyzete a 18. század közepén - 2. Köztisztaság - a) A lakosság tisztálkodása - b) A házak és lakások egészségügye

XXXV. KÖZEGÉSZSÉGÜGY 1. A megye egészségi helyzete a 18. század közepén Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus pap 1748-ban a Körös-Maros közi vidék leírásában a vidék egészségi helyzetéről ezt írja: „Ennek a vidéknek annyira nem egészséges a levegője, hogy legtöbb jövevény nemcsak a legsúlyosabb betegségbe esik, hanem bizonyos idő múlva meg is hal. Nagyon kevés telepes van, akinek ittlakása kezdetén egészségének valamely veszedelmes változását ne kelljen éreznie. Itt a nyavalyatörés oly hatalmaskodását figyelheted meg, hogy ilyen gyakori és dühöngő betegséget másutt hiába keresnél. Továbbá az arcot szörnyen eltorzító, nem ritkán az embert is megölő pokolvarnak szokatlan garázdálkodását, a különféle lázak csodálatos szertelenségét, a kétségbeejtő búskomorság számtalan példáit, a gyermekek és serdültebb személyek közt is szinte szakadatlanul uralkodó, évente sok százat elragadó himlő és kanyaró gyászos fertőzéseit, a bujakor legborzasztóbb, ragályos betegségeit, az arcot elsorvasztó ráknak iszonyú holttetemeit, a terhes asszonyoknak a szülésben való, igen gyakori és megrázó halálát, végül a szívfájdalmakat, a mindennapi ájulásokat és számtalan más, többé-kevésbé veszélyes betegségeket (tapasztalhatod), amelyek, úgy hiszem, valamennyien az egészségtelen levegő minőségével függenek össze."

1 „Nem kevéssé fertőzi a levegőt az Erdély hegyeiben elolvadt havaktól megáradt Körös évenként megjelenő kiöntéseiből gyűlt, igen szennyes mocsaraknak sokasága, továbbá számtalan marháknak különféle nemű, majdnem szakadatlan dögvésze, a hevesebb napsütésre előidézett, mérgezett párolgásoknak sűrűsége, a kígyóknak, békáknak rendkívül nagy és csodával határos tömege."

2 2. Köztisztaság a) A lakosság tisztálkodása A víz közelében lakók tisztálkodás végett is fürödtek, de a jószág itatásakor is gyakran elébe gázoltak vagy úsztak a jószágnak. Elég sok adatunk van a fürdés közbeni vízbefúlásról is. A férfiak még a múlt század első felében is hájjal vagy zsírral kenték hajukat a féreg ellen, bár ezt ismételten tiltották. Egy 1816. május 1-i kurrens kemény büntetést ígérve ismétli meg a tilalmat. „Az 1790. esztendőben ... a hájjal s zsírral megkent (megkenve) viselni szokott, befont, hosszú haj kemény büntetés alatt megtilalmaztatott. - A hosszú, befont hajakkal járó s azzal különös nyavalyát s dögleletességet eszkozlő ifjaknak . . . meghagyatik, hogy (ha) valaki ennek utána hosszú, befont, zsíros hajjal találtatik, mint... engedetlen, rossz ifjú nemcsak azonnal megbüntettetik, hanem mint makacs és nyakas, hogy az engedelmességet és tisztaságot megtanulja, a katonaság közé adattatik."

3 b) A házak és lakások egészségügye A házak eleinte félig földbe ásott kunyhók voltak, később sárral betapasztott sövény- és nádfalú, majd részben vert- és vályogfalú, általában alacsony építmények. A kicsiny ablaknyílásokban egyes lantornás (üveg helyett marhabendővel ellátott) ablakok yoltak. Az ablaknyílásokat hideg időén trágyás sárral betapasztották. 1777-ben a Csabán elszállásolt katonaság parancsnoka kérte a megyét, hogy rendelné el, hogy azokban a 345