Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)
B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXIV. KÖLTŐK ÉS MŰVÉSZEK - 2. Szakál Lajos
lelkestől magyar ember, kinek költői kedélyére a puszták beláthatatlan síksága mint úgyis az ősszabadság méltó jelképe különleges nagy hatással is van, - nem titkolhattam, eltitkolni nem is akarom soha, hogy az alföldet kiválóan szeretem, azért szeretem különösen szülőföldemet KÖröstarcsát, lakhelyemet, Gyulát, a Hármas-Köröst, egyes pusztákat, az egész Békés megyét dalaimban gyakran emlegetni,... s egy cseppet sem átallom, hogy dalaim legjobb részben vidéki, tisztán alföldi magyar színezetűek, mert hiszen én magam, a dalok alkotója is éppen ilyen vagyok." 9 A Szakái dalaiban szereplő szegények patriarchális világban idillikus viszonyok közt élő, sorsukkal megelégedett pásztorok, szolgalegények és szolgálók, akik boldogan dalolnak vágyaik beteljesüléséről. Szakái nem látta meg, s talán nem is tudta meglátni a szegénység szociális problémáit. 10 Birkásdal Körös-parti puszta közepén Az Alföldön birkás vagyok én, Selyemszőrű birkát őrizek, Barna babám szemébe nézek. Szeret engem tisztség, uraság; Az én dolgom csupa boldogság. Van jó bérem, van becsületem, Ha több kell, még több is van nekem. Tarisznyámba volt még mit tenni, Túrót, sajtot, szalonnát enni, Mikor kellett, mindig tudhattam, Kulacsomból rá bort ihattam. Tört ürübőr bundám takaros, Húszforintos szűröm sallangos, Be van kötve mindenik ujja, Dió csörög rózsámnak abba. Inget, gatyát, gyolcsot viselek, Apró gombos pruszlit kedvelek, Széles karimájú kalapom, Ha süt a nap, szemembe csapom. Ha megunom a sok ácsorgást, összecsavarítom a falkát, Van hat kutyám, mellette hagyom, Hat tehénért oda nem adom. <• Magam pedig egy sort heverek, Vagy a Dübögőbe bemegyek, Iszom csínján bort vagy pálinkát, Megölelem csaplár Juliskát. Ha cigány van, rá is húzatom, Barna babám jól megforgatom, S ki háborgat, bárha tréfábul, Kiteszem szűrét a csárdábul." 11 342