Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 3. A megyei bíráskodás - f) A hóhér

Aránylag kevesen dolgoztak itt. A hajszolt munkában szemmelláthatólag leromlottak. Ezért a rabokra felügyelő megyei küldöttség 1837. végén azt javasolta, hogy másfél fontos kenyéradagjukat emeljék két fontra, és a heti kétszeri főtt hús mellé zöldséget és tésztát is főzessenek számukra. Ehhez a rendek hozzá is járultak, hogy a foglyok munkaképtelenné ne váljanak.

46 A szövőszékek száma 1840-ben háromra nőtt, már öt rab takács dolgozott mellettük, és így külsőknek is dolgozhattak hozott anyagból. Az öt rab takács a megyéhez benyújtott kérvényében 1841. augusztus 2-án ezt írta: „ ... Minthogy pedig az ily szövést naponként folyvást korán reggeltől késő estvéig rendes táplálék nélkül... tenni kénteleníttetünk, nehogy a rendes táplálék hiánya miatt végképp erőnkből kifogynánk, méltóztassanak azon esetben, ha külsőknek szövünk, az ily szövésért fizetendő pénzből rendes táplálékunk megszerzésére részünkre bizonyos summának kiadatását kegyesen kieszközölni."

47 A rendek megengedték, hogy a rab takácsok a bérbe szőtt zsákvászon munkadíjából élelmezésük javítására rőfönként egy-egy váltókrajcárt kapjanak.

48 A munka termelékenysége igen alacsony volt. A rabok igen rossz körülmények közt, kedvetlenül dolgoztak. Tormásy Lajos megyei főorvos 1845. március 27-i jelentése döbbenetes képet rajzol a dologház egészségi viszonyairól: „Alulírott tapasztalván, hogy mióta a megyei rabok szorosan és csupán csak a fonással foglalatoskodnak, egész nap a gőzzel és pozdorjaporral telt szobában ülnek, nemcsak tüdejükre, de különösen a nyirk- és mirigyrendszerre... nézve gyakran és szembetűnőleg többen szenvednek, mint szenvedtek valaha annakelőtte. Innen a sok száraz köhögés, a gugák s más makacs mirigydaganatok az ágyékban s a többi, melyek hónapokig gyötrik a beteget, sőt idült evesedés s általános elszáradás által halálosakká is váltak már. Ezen bajt a raboknak tudvalévő száraz és sovány élelmezések mellett egyedül és csupáncsak a szükséges testmozgás és friss levegő . .. hiányának tulajdonítani kényteleníttetvén, hivatalos kötelességem szerint... (javaslom), hogy... a rabok szoros rendtartás szerint... nemcsak közmunkákra, mint az utcák s kanálisok tisztítása s ásása, hanem egyes házaknál mérsékelt napjbér mellett teendő más kézi munkára is úgy, mint annakelőtte, sor szerint használtassanak."

49 1845 nyarán Bak Salamon gyulai kereskedő, felismerve a rabmunkában rejlő nagy üzleti lehetőségeket, ajánlatot tett a megyének egy gyapjúfonó manufaktúra (közös kézművesműhely) létesítésére. Ajánlata szerint az első három hónapban, míg a rabok a gyapjúfonást meg nem tanulják, semmit sem fizetett volna, azután minden mázsa gyapjúért egy pengő forintot, ha vele legalább 10 évre ugyanezen összeg mellett szerződést kötnek. A megye nem fogadhatta el az ajánlatot. A fonóház helyiségét 1846 végén börtönnek alakították vissza, hogy a mind nagyobb számban bekísért, új rabokat el tudják helyezni.

50 A dologház ezzel végleg megszűnt. f) A hóhér A hóhérnak a 18. század igazságszolgáltatásában még igen nagy szerepe volt. Az úriszéki és megyei törvényszéki tárgyalások alkalmával tortúrázással (kínvallatással) segédkezett az „igazság" kiderítésében, ő hajtotta végre a halálos ítéleteket (lefejezést, akasztást, máglyán megégetést). Mindehhez szakértelemre volt szüksége. Leichmann Miklós gyulai hóhér 1802. február 11-én írt kérelmében hivatkozik is tanült mesterségére^ A hóhért a megye és az uraság közösen szerződtette. A megye 1733-ban évi 54 Ft 32 kr-t fizetett neki, amikor a kirurgusnak (seborvosnak) 30 Ft volt a fizetése.

52 1783-ból fennmaradt Leichmann (=Hóhér) Miklós hóhérnak a gyulai uradalommal kötött szegődménylevele: 314