Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXII. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - 3. A megyei bíráskodás - e) A megyei dologház

A megye június 8-i közgyűlése elhatározta, hogy a tervrajzot elkészítteti, a hajdúk számának 6-ról 12-re való emelését kéri, a nevezetesebb gonosztevők elfogatási díját 50, a kisebbekét 25 Ft-ra emeli, és a nádortól a rögtönbüntetési jog (a statárium) engedélyezését kéri.

40 A tömlöc rendtartásával foglalkozó rendszabályokat a megye már 1784-ben összeállította. Részletek Hergécz Imre csabai főszolgabíró 1784. május 16-i kurrenséből: „1. A tömlőctartónak vagyis porkolábnak kötelességében fog állani, hogy a törvényesen elrendelt büntetéseket elkerülhetetlen felelet alatt tökéletesen exekúcióban elvitesse (végrehajtassa), úgy átaljában semminemű rabot vas nélkül lenni ne engedjen, ... szorgalmatoskodván abban, hogy minden férfirabok legalább favágásban és közelebb levő töltéseknek helyrehozásában, rabasszonyok pedig fonyásban (:melynek harmadrésze az arra szemesen vigyázó asszonynak jutalomul adattassék:) megszűnés nélkül foglalatoskodjanak. Senki közülük akárki által tulaj donmaga dolgában a kapun vagy keretesen kévül ne küldettetvén. Az atyafiak vagy ösmérősök által hozandó pénz, eleség és ital a tömlecben bé ne adattassék, úgy a beszélgetés nem egyébkint, hanem a porkolábnak vagy a hajdúk közül egy hívebbnek jelenlétében (és) hallatára engedtessék meg. Ha pedig netalán egyik vagy másik az hajdúk közül valamely súlyosabb büntetést érdemlő rabnak akármiben kedvezni avagy azzal vétkes cimborálásban bocsátkozni tapasztaltatik, kenyerétől leendő megfosztásán felöl kemény pálcaütésekkel is büntettessék. 7. Hogy a munkára étéltetett rabok szökésektül tartóztathassanak, és kéísü munkának végbenvételére és (is) annyiban bátrabban alkalmaztathassanak, hajók tőben nyírettettessék el.. "

41 e) A megyei dologház^

1 A megye a tömlöcből kiszabadult rabokon a fogvatartás ideje alatt élelmezésükre és ruházatukra fordított összeget igyekezett behajtani, általában eredménytelenül.

43 A megyei cenzuális (számvevő) szék ennek biztosítására 1833. április 15-én a következő végzést adta ki: „A járásbéli elöljárók mely rabot ezentúl a megyei tömlöcbe általadnak, azonnal minden található vagyona öszveírasson, és bírói zár alá vettessen azon tekintetbül, hogy kiszabadulása alkalmával a raboskodásának ideje alatt tartására fordított költségeknek azonnali visszatérítések sikereitessen .. "

Ví Az 1836. évi októberi közgyűlésen felmerült a dologház létesítésének gondolata, „mely a foglyok jelenleg úgyszólván napirenden lévő erkölcsi nagyobb elromlásoknak elejét véve, egyszersmind utólag keletkezhető jövedelmezése által a foglyok tartására kimenő költségekért a honi pénztárnak kártalanítást habár csak némi részben is eszközölni volna képes." A kettős (erkölcsi és anyagi) cél úgy volna megvalósítható, „ha a rabok nem henyélésre, hanem folyvást! munkára használtatnak, és jelesül nem annyira a csak néhánynak és azoknak is szűkebb foglalkozást nyújtó külső munkatételekre fordíttatnak, hanem folyvást tartó és minden kezet és időt betöltő gyártási dolgokra szoríttatnak, milyenek jelesül a fonás és szövés minden nemei és némi első szükségbéli cikkek áruba bocsáthatásra való elkészítése." A rendek a kiküldött bizottság javaslatára úgy határoztak, hogy egyelőre „csak a fegyverestárul szolgáló szoba a siralomházzal együtt fordíttathatna e célra... Ezen két szobákból egy nagyobb szoba készítendő lészen, s valamint ennek megcsináltatására, úgy a rabok által előleges próbául fonandó kender vásárlására kívántató 200 ezüstforintok ideiglenesen a nemesi felkelési pénztárból kölcsön fejében . . . kiadandók lesznek".

45 Az 1837. február 24-i közgyűlésen már arról számolhattak be, hogy a rabok kenderből fonalat fontak, két szövőszéken zsákvásznat szőttek, és abból zsákot varrtak. 313