Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXXI. KÖZREND ÉS KÖZBIZTONSÁG - 10. A pásztorok megrendszabályozása - a) A pásztorok igazolása

pálcákkal fog büntetődni. Hogyha pedig h(armad)szor abban tapasztaltatik, mint afféle gonosz, szófogadatlan és rosszaknak takargatója, fel (fog) akasztatni."

35 Légrádi László Bihar megyei szolgabíró 1765-ben azt írja a szomszédos megyék szolgabíráinak, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszenek, ha a passus nélkül kóborlókat felakasztatják. „Én igyekezem abban processusom (járásom) részérül, hogy senki is ki ne merészeljen menni külső vármegyébe az én passuálisom (útlevelem) nélkül... Az olyanos exkursiót (kirándulást, elkóboríást) tévőknek másképp, ha (csak) az én passuálisommal nem fér, hanem csak falusi bírákéval, már az olyanoknak bizonyos az ő gonosz útja, s az olyanokat hogyha szolgabíró uram találtatja s felakasztatja, re vera (valóságosan) áldozatot tészen az Úristen előtt."

36 A lakosság, de az elöljáróság sem vette elég komolyan ezeket a tilalmakat és fenyegetődzéseket. A megye rendéi 1809. augusztus 5-i közgyűlési végzésükben szemére lobbantották a gyulai elöljáróknak, hogy az idegeneket nem ellenőrzik: „Leginkább Gyulán tapasztalni, hogy akármely idegen bejöhet járhat s kelhet, koldulhat anélkül, hogy valaki által megszólíttasson, vagy tőle passus kérettessen."

37 De húsz év múlva is, a megye 1829. május 16-í közgyűlésén is a gyulai elöljárók hanyagságáról volt szó: „Gyula mind a két városaiban ... napról napra a szomszéd nemes vármegyékből sok és azok között gyanús és gonosz emberek is minden hír és passus nélkül a lakosok által béfogadtatnak. Annak lehet tulajdonítani a történni szokott többrendbeli tolvajságokaé is."

38 10. A pásztorok megrendszabályozása a) A pásztorok igazolása A pásztorok a falu közösségén kívül, az elöljáróktól távol szabadabbnak érezték magukat, és szabadosabban is éltek. A pásztorokkal kapcsolatban a hatóságok fő követelménye az volt, hogy tiszta kezű, becsületes emberek legyenek, ezért, ha idegenből jöttek, útlevelet és régi gazdájuktól igazoló írást kellett hozniuk. Viszont hogy a kóborlóktól, tolvajoktól, katonaszökevényektől és a munka nélkül olykor náluk is lebzselő ún. betyároktól meg lehessen különböztetni őket, igazolóírással, konvenciólevélle! (szegődő levéllel), később süvegükön, felső gúnyájukon rézjelvénnycl látták el őket. Tomcsányi Kristóf békési főszolgabíró 1827. március 11-i körlevelében ezt írja az elöljáróknak: „A választandó mindenféle pásztorokat s bojtárjaikat, ideértvén a juhászokat, csikósokat, ökörcsordásokat, gulyásokat, kondásokat magok elébe állítsák, s mind magoknak, mind pedig azok bojtárjaiknak cédulát (igazolványt) adjanak, beleírván azoknak esztendejeket, személyeknek leírásait sat., szorgalmatosan ügyelvén arra, hogy idegenek sem számadó pásztornak, sem bojtárnak fel ne vétessenek. Ezenkívül kötelességekbe tétetvén az elöljáróknak, hogy a pásztorokat magok is gyakran megnézzék a mezőkön, és cédulájokat tőlök előkérjék, és ha idegen ember(t) vagy cédula nélkül levőt találnak, azonnal fogják bé, és a tekintetes, nemes vármegye tömlöcébe küldjék be .. ."

39 A megye 1795. október 26-i közgyűlésén Bihar megye példájára elvégezte, hogy „minden uraságok, gazdák és kommunitások (helységek) a magok gulyásának, kondásának, pásztorának a felső gúnyájára kívül sárgaréz pléhhol, melyre a gazda kereszt- és vezetékneve első betűi és a helység numerója metszve légyen, címert csináltasson, hogy ezen esmértetőjel által a nem cseléd lezsákok (semmirekellők) az igazi cselédektől megesmértethessenek, s annál könnyebben elfogattathassanak... Akinek a mai naptól számlálván, 4 hét alatt ilyen réz nem lészen a süvegén, az mint gyanús ember elfogattatik, és mind maga, mind gazdája megbüntettetik."

40 294