Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXX. ÁRVIZEK, ÁRVÍZVÉDELEM, FOLYÓSZABÁLYOZÁS - 1. Békés megyei árvizek - b) Az 1830. évi árvíz - c) Az 1845. évi árvíz

b) Az 1830. évi árvíz Az öcsödi elöljáróság 1830. július 3-án, „minekutána az április 9. óta felduzzadt és a partok közül kirohant vizek május 11-ével a nevekedéstől megszűnvén, már csak lassan-lassan apadnának is", a következő jelentést tette: „1. A helységben Révész József nevű gazdának egy kamara- és egy színépületién kívül semmi házat vagy más épületet a víz el nem foglalhatott, éjjeli és nappali munka fordítódván a helység megoltalmazására. 2. A szőlőskertekben 74 számú lakosoknak szőlőkertjekbe csúszván bé az árvíz, most is rajta van. 3. A páskuumon (legelőn) a lapályos részek, a Körös minden zugjai, melyek különben kaszálónak használódtak, még most is víz alatt vágynak, s azoknak idei használásához, ily lassan menvén el a víz, semmi reménység sincs .. . 4. A gátokban. Az úgynevezett Büdös-erén húzott gátunk egészlen semmivé tétetett. A többi minden gátjaink felette megrongáltattak annyira, hogy annak szélességére nézvén, most csak 1/3-a, sőt csak 1/4 része van meg. 5. Az urbariális szántóföldeken. 35-en vágynak olyan szerencsétlenek, akiknek földjeik vagy áraljában, vagy egyrészint (részben) az árvíz által elboríttatván, és a víz még nagyrészint most is a föídjökön vesztegelvén, az idén csűrökben nem takarhatnak. 6. Az urbariális kaszálókban. Azok átaljában víz alatt vágynak, mely szerént itt a szénában a legnagyobb a fogyaték."

4 Az 1830. évi áradás a gyomai határban „egy juhászt juhaival, katámjaival együtt elseprett."

5 c) Az 1845. évi árvíz A magyargyulai elöljárók drámai hangú jelentésben számoltak be a megyének az 1845. március 13-ra virradólag a két Gyula városra zúdult, nagy árvízről: „Igen érzékeny és szívet megrázkódtató látvány volt az, hogy a megrémült és hajlékaikból kiszoríttatott lakosaink miképp igyekeztek magokat és család jókat s becsesebb vagyonjaikat a veszedelemből kiszabadítani. Borzasztó volt hallani a bent szorultak jajveszékelésüket és segítségért való kiabálásaikat. Voltak többen olyanok, kik éji álomba merülve lépettek meg hajlékaikba a kiözönlött vízelem által, s alig volt pillanatnyi idejek magok életének megmentésére, csekély javaikat a vízhullámoknak prédául hagyván."

6 A megyei rendek, értesülvén az árvíz okozta súlyos károkról, a károsultaknak sajnálkozó szavakon kívül alig adhattak mást. „Magyargyulán az ellenállhatatlanul felbőszült vízelem romba döntött 203 házat s igen számos melléképületeket, megrongált 69 lakot,... elpusztított, használhatatlanokká tett sok házi bútorokat s egyéb eszközöket, gazdálkodáshoz s mesterséghez szükséges műszereket (szerszámokat), elkészített kézmíveket, ruhaneműeket, élelembelíeket s más egyebeket, és mindezek által az öszveírás szerint 105 681 váltó forintnyi kár, Németgyuíán pedig több épületek megrongálódása által 826 váltó forintnyi, s így összvesen 106 507 váltóforintnyi kár okoztatott, a szőlőkben, vetésekben és kaszálókban tett felszámíthatatlan kárt ide nem értve, mégpedig éppen a legszegényebb néposztálynak, melynek minden vagy legalább fő birtoka az elsüllyedt épületekben állott, melyeknek visszaállítására egy nyomorban átszenvedendő élet hosszas fáradalmai és véres verejtékei mind elégtelenek."

7 Gyulát május 30-án másodszor is elöntötte az árvíz.* 283