Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁG - 7. Az elöljárók teendői: szociális ügyek - b) Gondoskodás a koldusokról

tisztje által adattassanak vissza, sőt a környülállásokhoz képest büntetődjenek mind magok, mind azoknak csábítói.. .

28 b) Gondoskodás a koldusokról A valódi és álkoldusok útlevél nélkül kóboroltak gyalog vagy kocsival megyeszerte, és házról házra járva, gyakran erőszakosan koldultak, az énekes koldusok ellepték a vásárokat. A helytartótanács és a megye számos rendelete ellenére a helyzet nem változott. A vármegye 1794. június 19-i közgyűlése utasította az elöljárókat, hogy saját koldusaikat táplálják, az idegeneket pedig ne tűrjék meg helységükben. „Hogy... a koldusok a már több ízben kiadott felsőbb rendelések ellen és az egész országban tetszések szerint ne hóborolhassanak, azonnal minden helység elöljáróinak meghagyatik, hogy egyébként is keresztényi kötelessége lévén minden helységnek az, hogy a maga szegényeit táplálja, azokat sem vásárokra, sem más akárhová kívül kóborlani ne engedjék, és ha hozzájok akár vásári alkalmatossággal, akár más időben idegen koldusok mennének, azokat koldulni ne engedjék, hanem fogassák el, és... ahonnan jöttek, küldjék vissza."

27 A megye 1816-ban rendezni kívánván a koldusügyet, 1816. április 23-i közgyűlésén jóváhagyta „A koldulásra nézve tett rendeléseket", amelyet egy négytagú bizottság terjesztett elő. Részletek: A szolgabírák minden községben minden adóösszeíráskor írassák össze a koldusokat, és állítsák őket a járásbeli seborvos elé. „Az olyanoknak, akik alkalmatlanok élelmek keresésére vagy meggyógyíthatatlanok, adjanak arról tanúbizonyság-levelet, és bádogból minden helység a maga nevére csinált betűs jelt, s e nélkül koldulni szabad éppen nem lészen büntetés alatt.. . A koldulás más napokon egészlen eltíltatik, csak egy hétben egyszer, szombaton engedtetik, mely szerint, aki más napokon házanként, utcákon, hidaknál, úton-útfélen, vásárban vagy templomok előtt kéregetni merészel, mint kóborló fogattasson el... Minden koldus a maga lakóhelyében állandóul maradni tartozván, s a helység határáról járásbeli szolgabírók engedelme nélkül semmiképpen kimenni nem szabad. Minden helyeken, hol több koldusok találtatnak, rendeltessen egy alkalmatos koldusbíró, akinek kötelessége lészen a koldusok eránt tett rendelések beteljesítésére és a kiszabott rend szer ént azoknak élelme módjára vigyázni." Végül a bizottság javaslatot tett egy megyei szegény betegek házának felállítására.

28 1844-ben újabb bizottságot küldött ki a megye, hogy a koldusügy rendezésére javaslatot tegyen. A vármegye a javaslatot december 12-én tartott közgyűlésén elfogadta. Részletek: „4. Házankénti és utcai koldulás általában tiltatik, és ehelyett minden újév alkalmával aláírási ív hordoztatik, melyre mindenki, amit azon évben a koldusoknak pénzül vagy élelmi és ruházati szerekben ajánl, feljegyzi, s ezen ajánlat kötelezéssé válván, vagy egyszerre, vagy legfeljebb három hónapi részletekben ... lefizettetik. Ezenkívül ünnep- és vasárnapokon a templomok ajtaiban, heti és országos vásárok alkalmával a hidaknál, valamint áltáljába a községek házánál és nagyobb összejöveteli helyeken is rostélyos láda tétetik ki e felirattal: „Koldusok számára" ... Minden község köteles saját szegényeit tartani, ... és a dologra alkalmatlan koldusok számára egyes lakosoknál szállás és élelem fogadtatik, azokat illetőleg pedig, kik könnyebb munkákat végezhetnek, az érdekelt uradalom és község közös költségein dolgozóház lenne bérlendő, hol azok foglalkozást találnának, magától értetődvén, hogy oly munkát lehetne csak számukra kijelölni, melynél mind az anyag kevésbe kerül, mind feldolgozva inkább kerestetik, s a bejött pénzből szorgalmukhoz képest egy rész a 270