Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVIII. AZ ELÖLJÁRÓSÁG - 1. A helység bírája - c) Zavarok a körösladányi bíróválasztás körül (1802)

pedig ellenben ujjal is tudnánk olyan személyt mutatni, akinek atyja bizonyosan a pártos Péróval tartott, mégis most a tanácsban széket ül.. ."

6 Az ellentéteknek a megye és a földesuraság vetett véget, amikor a más vallású lakosokat 1785. január 28-án az alábbi három pontból álló „egyezség" megkötésére kényszerítették: „1. Mindenekfölött mi református és oláh lakosok mint (mind) a méltóságos uraságot, mint pedig tekintetes, nemes vármegyét régi katolikus tanács ellen beadott két rendbéli instánciánkrul mély alázatossággal megkövetvén, mindazokat, amelyek abban foglaltatnak, helyben nem hagyjuk. 2. Azokban foglalt minden pretensióinkat (követeléseinket) ugyan tekintetes nemes vármegye bölcs ítéletére úgy hagyjuk, hogy mindenekben, amiket fog vélünk parancsolni és végezni, meg fogunk nyugodni és város népe fejében, akinek nevében is ebben megindultunk, térdet-fejet hajtani, azt minden időben megtartván ... 3. Mi pedig katolikus bírák eddig volt városunk békességének ennekutána is fönntartása, városunk népének boldogulása végett, melyet a szép egyezséggel meg lehet szerezni, ezen ajánlásokat bevesszük (elfogadjuk), és a tekintetes, nemes vármegyénknek alázatosan ajánljuk."

7 A református és görögkeleti lakosak végül is 1790 után számarányukhoz képest fokozatosan helyet kaptak az elöljáróságban.

8 c) Zavarok a körösladányi bíróválasztás körül (1802) A vármegye 1802. november 5-i közgyűlésén „a körösladányi közönség nevében némely lakosok megjelenvén, beadtak egy instanciát, melybe panaszolják, hogy a földesuraság tisztjei által olyan három személyek kandidáltattak (jelöltettek) bírónak, akik arra nem alkalmatosak, és midőn azeránt egyik lakostársok, Nagy István által nehézségeket (nehezményezésüket, kifogásukat) kinyilatkoztatták volna, azon emiétett Nagy István vasbilincsre tétettett, akit ők magokkal akképpen bilincsben behoztak, könyörögvén, hogy ezen panaszok intéztessen el... (A panaszosok kérdésekre elmondották, hogy) őket az egész helység küldötte, a bilincsen lévő Nagy Istványt is, akit az uraság tisztjei tétettek vasra, a helység rendeléséből hozták bé ide Gyulára és azon okbul, hogy a nemes vármegye is lássa őtet bilincsen lenni... Az uraság jelöltjei bíróságra... azért nem volnának alkalmatosak, mivel... kupecemberek lévén, eddig is juhokat vettek, és a helység mezeit leetették, s ha bíróságra mennének, még több módok lenne a helységet akképpen megkárosítani ..." A rendek így határoztak: „Minthogy ezen három lakosok... az uraság által bilincsre tett személyt erőszakosan idehozták, következendőképpen önnön földesuraságok eránt való engedetlenségeket és az erőszakra hajló vakmerő indulatjukat tettekkel megmutatták, - mivel továbbá ezen lakosok a többekkel együtt azáltal is nyakas magok viseleteknek nyilvános példáját megmutatták, hogy az uraság részéről a kegyelmes urbáriumnak világos értelméhez képest törvényesen kandidált három becsületes lakosok közül (:akiket a bíróságra alkalmatosaknak lenni maga járásbeli szolgabíró úr is hitelesen referál:) egyet sem akartak bírónak választani, hanem az uraságnak törvényes jussát magoknak kévánván tulajdonítani, bírót mind kandidálni, mind választani magok akarnának. Ezen vétkes és büntetésre méltó tettekért a jelenlévő négy lakosok keményen megdorgáltatván", hazaküldettek, illetve Nagy Istvánt egy megyei hajdúval bilincsen kísértették haza, A közgyűlés háromtagú bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására.» 263