Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXVII. A KÖZLEKEDÉS - 3. A szolnok–aradi vasút terve

régi Fehér-Körös (a mai Élővízcsatorna) vészei-pusztai részétől Csaba fölött a Fábiánfoknál a Fehér-Körösbe folyó széles kanálist megásták. Az erdőháti épület- és tűzifa vízen eljutott a három helység piacára. Ezek a favásárok Csanád megyéből is vonzottak ide vevőket.

24 - Petik Ambrus is Csabáról írva, megemlékszik a faúsztatásról. „Midőn a Fejér- és Fekete-Körösöknek nagy árja vagyon, az Erdőhátról lápfát és mind tűzi, s mind pediglen más egyéb haszonra alkalmazható fákat, a rétségből pedig sok számú kíve nádat eresztenek le és ereszthetnek le a magok helysége alá ezen ásáson (csatornán) nem kevés könnyebbségekre és hasznokra."

25 A faúsztatás legfőbb akadályai a vízimalmok voltak. A helytartótanács 1755. április 3-i rendelete a következő Békés megyei vízimalmokat és malomgátakat említi, mint a faúsztatás akadályozóit: „ Következendő malmok és gátak impedíálják (akadályozzák) a Körös és másféle vizeken a tűzre és épületre való ölfáknak és tutajoknak tavasszal és nyárban való leszállítását: Tekintetes, nemes Békés vármegyében dobozi malomgát, mely méltóságos Harrukker uramé. . . Hoc addito (ehhez hozzáfűzvén): Hogy békési hídnál a láphozóktul csak azért, hogy az híd alatt eljönnek, szoktak venni minden láptul (tutajtól) egy darab fát, mely egy s két petákot (tehát 7 s 14 kajcárt) is megérhet, vagy pedig minden negyvenedik lápot elveszik. - Dobozi gátnál pedig minden láptul egy garast (3 krajcárt) vesznek; ha pedig mindjárt akkor meg nem adhatja, azután két garast vesznek."

26 Árvizes időben nem volt ritka dolog, hogy az elázott vagy elmosott úton megrekedt kocsit hajón kellett továbbszállítani, Stummer főszolgabíró 1843. február 25-én ezt írja a magyargyulai elöljáróknak: „A Remetei-gát is legalább oly karba helyheatetődhetne, hogy ne kénteleníttessének hajón vitetni a kocsijukat az utazók."

27 3. A szolnok-aradi vasút tetve Arad megye 1843. május 22-én arra kérte Békés megyét, hogy támogassa azt a javaslatot, hogy a Szolnokról Nagyszebenig tervezett vasútvonalat Aradon vezessék át. Békés megye a terv támogatását ígérte, és felajánlotta a kisajátítás költségeit és 500 000 napszámot. A fejleményekről Szombathelyi Antal első alispán 1848. január 12-én részletesen tájékoztatta Csaba közönségét. Részletek: „Érdemes Városi Közönség! Valahányszor annak kivitele, hogy Szolnoktól Aradra Békés megye kebelén keresztül vasút vezessen, forgott tanácskozási szőnyegen, ,. annyira köz vala az óhajtás, annyira általános az áldozatra való készség, hogy egybeforrt egésznek lehete a számos jelenlévő egyéneket tekinteni. .. (Eme) meggyőződés vezette a múlt év és hó (1847. december) 15. napján tartott társulati gyűlést is, midőn az... társulat nem is kételkedett (habozott) ... az Aradon tartott vasúti ülésre követeit küldeni s azokat felhatalmazni, hogy a terv megkészülhetésére kívántató áldozatot ajánlják meg . . (Ezen az ülésen a kiküldöttek) a tervnek megkészítésére nézve Békés és Arad megyék részéről 20 000 pengő forintot megajánlottak, s Békés megyét az illető résznek, mely későbbi tanácskozmányok útján 10 000 pengő forintban állapíttatott meg, valósággal lekötelezték. ... A vasúti mérnökök még október hóban leküldettek, szakszcrűleg mindent felmértek, és a központi igazgatóság részéről ennek folytán Békés megyétől addig is, míg a terv papirosra letéve kézhez juthat, a költségek fele része már valósággal követeltetik. Ily helyzetben nekem mint választmányi elnöknek igen nehéz feladat jutott megoldásul .. . Tettem, mit belátásom szerint tennem lehetett. Felszólítottam míndenek258