Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 7. A Békés megyei fabrikák - a) A csabai selyemfabrika (1790) - b) A gyulai olajfabrika (1806)

való emelkedhetését, mind pedig a manufaktúráknak (kézműveknek, iparcikkeknek,) bővségét és ehhez képesebb áron lehető megszerzését."

26 - 1794-ben a Békés megyei rendek Abaúj vármegye javaslatára felvetették a céhek megszüntetésének gondolatát „azok káros és javíthatatlan voltok miatt",

27 - Bihar megye rendéi pedig 1825-ben felterjesztést tettek a céhek eltörlésére. Ezt a felterjesztést Békés megye alispánja megyeszerte közhírré tétette.

28 A céhrendszert az 1872. évi VIII. törvénycikk szüntette meg. 7. A Békés megyei fabrikák A 18. század végén és a 19. század elején keletkezett Békés megyei fabrikák nem túl nagy számú munkást foglalkoztató kézművesüzemek voltak, amelyek főleg belső fogyasztásra termeltek. Magas termelési költségeik, a szállítás nehézsége és a magas osztrák védővámok miatt kivitelre nem gondolhattak.. A termelt nyersanyagot egyébként - legalább részben - csak a csabai selyemfabrika dolgozta feL a) A csabai selyemfabrika (1790) Blaskovics József megyei selyemtenyésztési biztos javaslatára 1790. esztendőben „a Csaba helységben lévő és oberster (ezredes) urat illető kvártély Blaskovics Józsefnek átadatott és selyemfabríkára alakíttatott át.

29 Blaskovics a selyemfabrikát egy Steinbach nevű aradi kereskedőnek adta bérbe. Ez meghozatta a szükséges gépeket, és a munkát meg is indította. A selyeminspektor és a bérlő közt azonban már az első évben éles ellentétek merültek fel. Blaskovics panaszt tett a megyénél, hogy a bérlő nem engedi, hogy a csabaiak a selyemfabrika gépén selymüket legombolyítsák. Viszont Steinbach a szerződéssel bizonyította, hogy ő nem köteles a gépeit a lakosságnak rendelkezésére bocsátani.

30 (Ezzel szemben Karácsonyi azt írja, hogy amikor 1792-ben Lovász Zsigmond főispán Csabára látogatott, az iskolás gyermekek olyan zászló alatt fogadták, melynek selyemanyagát egészen maguk szőtték.

31

) A-megye szolgabírái 1793. augusztus 27-én a csabai selyemfabrikáról a következőket jelentették: „Ezen nemes vármegyében., egyedül Csaba nevű helységben vagyon egy selyemfabrika, amelynek mostani árendás gazdája egy aradi zsidó, Steinbach Izsák, mely is eddig is soha tökéletességre az megkívántató erőnek és költségnek fogyatkozása (hiánya) miatt nem vitethetvén, oly hanyatlásra jutott már, hogy azt a többi fabrikánsszemélyek elhagyván, abban két dolgozó fabrikánsmestereknél több nincsen, úgymint egy selyemmatéria-szövő és egy festő ... A fent említett fabrikában ennekelőtte ugyan bővebben, most pedig már az mesternek munkája után sokkal kevesebb számban találtatik tafota, mind pedig kreditor (selyemkelmefajta) is, amelyek is az nevezett árendás zsidó által, mihelyest a szövőről levétetnek, az aradi boltjába elvitetnek, és ott általa rőfönként eladatnak."

32 Karácsonyi szerint Blaskovics elköltözésével 1798-ban a csabai selyemfabrika megszűnt. Ennek ellentmond Virágos András megyei generális perceptor (főadószedő) 1800. július 20-i levele a csabai bírákhoz: „Csunkó József selyeminspektor uram a fonóleányokat a Bánátusból már elhozta, mely leánykák a fonáshoz 16. júliusban hozzá is kezdettek. Ezek pedig a konvenció szerint 9 garassal naponként fizetődni fognak. Ezenkívül más három csabai lányok is fogadódtak, aki a selyemfonás körül munkálódnak naponként 10 krajcárokért."

33 •.:./ b)A gyulai olajfabrika (1806) Gyulán egy vállalkozócsoport 1806-ban megalapította a „Királyi privilégiált (ki242