Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 6. Békés megye ipara a 19. század első felében - c) Fejlesszék-e vagy töröljék el a céheket?

(4.) A céh végig a céhbeli mesterek érdekvédelmi szerve maradt. Volt, amikor a régi mesterek monopolisztikus helyzetük érdekében igyekeztek az új mesterek felvételét megakadályozni vagy legalább is késleltetni. Viszont a céhen belül állandó volt az áldatlan versengés, hogy ki milyen sorrendben milyen legényt kapjon az atyamestertől, a heti piacokon és vásárokon hol üsse fel sátrát, és az időnkénti szétosztásra kerülő céhpénzből ki milyen arányban részesüljön. (5.) A megye által limitált árak megakadályozták az iparcikkek minőségének fejlesztését. A limitált árak nem követték a mezőgazdasági árak alakulását. A helytartótanács 1783-ban el is törölte a kézművesek munkájának árszabályozását,

23 a megye azonban továbbra is limitálta az árakat, amihez bizonyos megkötésekkel a helytartótanács 1811. évi 12 111. számú rendelete is hozzájárult, míg végül a helytartótanács 1813. évi 8 130. sz. rendelete értelmében azok a vármegyék, ahol a fő szükségleti cikkek árszabása jelenleg is érvényben van, azt az 1811. évi rendelet szellemében továbbra is fenntarthatják.

24 (6.) A céh elvesztette a tekintélyét a mesterek és legények előtt egyaránt. A céh vei szemben fennálló kötelezettségeiknek nem tettek eleget, nem fizették a kántorpénzt, nem jelentek meg a céhgyűléseken, a gyűléseken durva hangon vitatkoztak, egymást sértegették. (7.) A kontárok száma nőtt, a legények is mind nyíltabban vállalták a kontármunkát, sőt céhbeli mesterek is elvállalták a kontármesterek munkáinak árusítását. c) Fejlesszék-e vagy töröljék el a céheket? A céhek ily körülmények közt mind kevésbé töltötték be hivatásukat. A helytartótanács 1772-ben a céhek artikulusaihoz (a céhszabályzat cikkelyeihez, pontjaihoz) 13 új punktumot adott ki, melyet Almásy Dániel békési főszolgabíró ez év június 21-én közölt a járásbéli helységekkel. Néhány pont a mesterlegények fegyelmét igyekezett a mesterek érdekében megjavítani. „Másodszor, Garázdálkodásokat, kiabálásokat és veszekedéseket öszvegyűléskor .. . elkövető, szófogadatlan, úgy (valamint) magok elöljáróit, kommissáriust tudniaillik és céhmestert nem becsülő .. . legények 20, 30 és 45 (krajcárokra), érdemekhez képest egy forintra is . . . bünte(tte)ssenek. Harmadszor. (A) mesterlegények egész esztendő elfoíyása alatt a munkát reggel öt órakor magoktul, mesterek felköltése nélkül (anélkül, hogy a mester költené őket), azoknak gyertyagyújtása és tűzgerjesztése kötelessége nélkül elkezdjék. Délután pedig estve 8 óráig a munkától meg ne szűnjenek." Ez a déli egy óra ebédidőt leszámítva is napi 14 óra munkaidő. Viszont 1757-ben a gyulai csizmadiacéh 9. artikulusa szerint a legényeknek hajnali 3 órától este 9-ig, vagyis napi 17 órát kelett dolgozniuk. Negyedszer. A legény ünnepnap (után való nap) ha kóborol, vagy a műhelyben bever, avagy lakozásban (eszem-iszomban) tölti a napot, elsőbben 30, azután 45 krajcárokban . . . büntettessen . . . ötödször. A legényeknek tilalmaztatik, hogy dologtévő nap egymást ne látogassák, és más műhelyébe akár azért, hogy más munkáját olcsárolja, akár azért, hogy valakit borozni elhíjon az munkátul, által ne menjen, az elhívó 1 Ft, a szónak engedő 24 kr büntetés alatt."

25 A Békés megyei szolgabírák 1793. augusztus 27-i jelentésükben az ipar fejlesztésére a következő javaslatot tették: „Az mesterembereknek száma minden, a céhek által okoztatni szokott akadályoztatás nélkül szabadon szaporíttatnék, és kiki egyedül a maga tanult mesterségének folytatása mellett maradván, az földművelésben ne avatkozna. Így oztán lehetne reményelni mind az mesterségeknek nagyobb tökéletesedére 16 241