Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXV. BÉKÉS MEGYE IPARTÖRTÉNETE (1720—1848) - 3. Élet a gyulai csizmadiacéhben - a) A céhmester - b) Egyéb tisztségviselők - c) A céhláda és céhzászló - d) A céhgyűlések

tathatna, azonnal az uraság főtisztének vagyis prefektusának megjelenteni és annak megorvoslására eleiben terjeszteni tartozzék."

5 3. Biet a gyulai csizmadiacébben® a) A céhmester A céh élén az egy-egy évre megválasztott céhmester állott. A céhmesterválasztás farsang első vasárnapján a céhmester házánál történt. Miután a régi céhmester a céh múlt évi jövedelmeiről számot adott, és a ráruházott hivatalt minden illendőséggel megköszönte, a céhbéli mesteremberek a földesúr által rendelt kommissárius (céhbiztos) jelenlétében a három jelölt közül vivátkiáltással vagy voksok által megválasztották az új céhmestert. A megválasztott vivátkiáltások közt felemeltetett, és a céh hű szolgálatára esküt tett, majd átvette a céhláda egyik kulcsát. A céhbéli mesterek 1789-ben abban állapodtak meg, hogy a céhmestert mindig az idősebb mesterek közül választják. b) Egyéb tisztségviselők A céhmesterrel egyidőben atyamestert is választottak az 1789-i megállapodás szerint a fiatalabb mesterek közül, ö is esküt tett a céh hű szolgálatára. Fő feladata volt a városba érkező mesterlegényeknek a mesterek közt való elosztása. - Ugyanakkor két bejárómestert is választottak a régi szokásnak megfelelői eg az egyiket az öregebb, a másikat a fiatalabb mesterek közül. Fő feladatuk volt, hogy a céhmester utasítására bejárótáblával gyűlésre hívogassák a mestereket. - A céhmester segítségére a fiatal mesterek közül szolgálómestert is választottak. A szolgálómesterség 1791től fogva sorba ment a fiatal mesterek közt. Kiki tetszése szerint vállalta a szolgálatot, vagy kifizette a 8 Ft váltságdíjat. - 1817-től nótáriust (céhjegyzőt) is választottak a mesterek közül. Valamennyi tisztség 1872-ig, a céhek megszűnéséig fenn maradt. c) A céhláda és a céhzászló. A céhládát a céhmester őrizte. Két zárja volt. Az egyiknek a kulcsa a céhmesternél volt, a másik az e célra megválasztott, egyik öreg mesternél. A ládát tehát csak kettőjük jelenlétében lehetett kinyitni. A céhládában őrizték a céh privilégiumát és iratait, valamint a céh pénzét. A céh fő jövedelme a kántorpénz volt. Minden mester minden kántoron (negyedévenként tartott céh gyűlésen) 25 pénzt fizetett. A ládába kerültek a taksák (inasszegődtetési, -szabadítási, tanulólevél-kiállítási díjak) és a büntetéspénzek is. A céh pénzét általában a kántorgyűléssel, céhmesterválasztással, remekelbírálással, temetéssel kapcsolatos, kisebb-nagyobb kiadások fedezésére fordították. Időnként a mesterek közt szétosztották az összegyűlt pénzt. 1831-ben 306 Ft 2 kr-t osztottak szét 118 mester között. A céh selyemzészlaját, melynek egyik oldalát a céh patrónusának képe díszítette, a katolikus templomban tartották. A céh az ünnepi körmeneteken a céhzászló alatt vonult, d) A céhgyűlések A céhmester joga volt, hogy céhet (céhgyűlést) hirdessen, és táblát jártasson. Negyedévenként, tehát minden kántoron ún. kántorgyűlést tartottak. A kántor gyűléseket a hozzájuk legközelebb levő, nevezetesebb ünnepnapról nevezték el. Az 1838-39. évi 233