Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXII. A BÉKÉS MEGYEI NEMESEK - 6. A harsányiak egykori hajdúszabadságuk visszaállítását kérik (1790)

előző felkeléskor tett ígéretekhez és fenyegetésekhez hasonlóan szólította az ifjakat zászló alá.

35 Az újabb felkelésért azonban sem a lakosság, sem az elöljáróság nem lelkesedett. Ezt Tomcsányi főszolgabíró szemükre is lobbantotta egyik körlevelében: „Azt ís tudom tapasztalásbul, hogy midőn a felülésre közönségesen a megyében mindnyájan meghívattattak, talán legelsőbben az olyan felfuvalkodott esküdtember első volt, aki ahelyett, hogy királyához s fejedelméhez, országához tartozó hívséget megmutatta volna, kemencében bújtatta minden arra alkalmatos legény fiait"

3

® A felkelők ez alkalommal sem vettek részt ütközetben. A csapat ünnepélyes feloszlatása 1806. február 11-én történt.

37 d) Az 1809. évi nemesi felkelés Az 1809. elején felállított „nemes lovassereg - mint a vármegye 1809. június 30-í közgyűlésének jegyzőkönyve megállapítja - még a múlt május hónap 14. napján kivitettetvén . . . már a haza védelmére is fordíttatott".

38 - A Békés megyei insurgensek 1809. szeptember 9-én a Győr megyei Bödögén táboroztak, tehát ez egyszer valóban harcoltak is a franciákkal. ^ A francia háborúk idején (1792-1815) a nemesség kitartott az udvar politikája mellett. Hűségesen megszavazta az országgyűléstől kért katonát és adót, sőt maga Ís négy nemesi felkelés során fegyvert fogott a trón és ezzel voltaképpen a maga nemesi iogai védelmében. A nemesi felkelések azonban minden tekintetben a nemesség tehetetlenségét bizonyították. A kis- és középnemesség végképpen elvesztete amúgy is megrendült tekintélyét. Egyedül a nagyobb földesurak aknázták ki a háborús konjunktúrát. Mezőgazdasági termékeiket a háború folyamán az osztrák piacon maradéktalanul el tudták adni. 7. A harsányiak egykori bajdúszabadságuk visszaállítását kérik (1790) A körösnagyharsányi lakosok 1790. július 16-án „elveszett szabadságok visszaszerzéséért" kérelemmel fordultak „a felséges hazához, s annak tekintetes, nemes státusaihoz, rendéihez." „Azon hajdúhelységek között, melyeket 1606. esztendőben Bocskai István fejedelem Hajdú vármegyében megtelepített, megnemesített, bizonyos szabadságokkal megerősített és ajándékozott a hazának fegyverekkel való szolgalatjukért. Harsány hajdúváros is nyilván neveztetik..." Harsányt az erdélyi fejedelmek a többi hajdúhelységekkel együtt szabadságukban ismételten megerősítették. „1691. esztendőbe boldog emlékezetű Első Leopold diplomatice (oklevél által) a régi királyoknak és minden fejedelmeknek, akik Erdélynek Magyarországtól való elválasztásától fogva uralkodtak, donációit (birtokadományait), kollációt, privilégiumait, benefíciumait (javadalom- és hivataladományozásait, kiváltságait és javadalmait) s jószágokat, akár azok egyes(eknek), akár városoknak, kommunitásoknak (helységeknek), társaságoknak adattak,... megerősítette . .. Mindazonáltal 1700. esztendőben ugyan (csak) Első Leopold király azt parancsolta, hogy azok a városok, melyek azelőtt az erdélyi fejedelmeket fegyverrel szolgálták, azután attól a szolgálattól megszűnjenek, de jobbágyi szolgálatra ne kényszeríttessenek, hanem dézsmát adjanak, s minekutána jobb állapotra hozattatnak, szokott taksát is fizessenek, és úgy a diplomatica sanctio (oklevélben való megerősítés) ellen régi szabadságokból kivetkeztette, melyből a lett, hogy a nevezett Harsány hajdúvárost... a váradi káptalan hatalmason idő jártával elfoglalta, és maga alá hajtotta." 222