Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XXII. A BÉKÉS MEGYEI NEMESEK - 3. Az orosházi kisnemesek harca a parasztbírákkal

A megye 1841. január 18-i közgyűlésén határozatot kellett hozni a törvény végrehajtására: „(Ami) az úrbéri telkeken lakó nemesség adóztatását illeti,... azok évenként öszveíratván, vagyonok és jószágok mennyiségéhez képest reájok az adó kivettessék. Egyéberánt... az 1836. XI. törvény keletkezése után szerzett úrbéri telkek... tulajdonosaik mindazon katonai élelmezési terheket, melyeket a nem nemesek viselni tartoznak, minden különbség nélkül viselni szintén köteleztetnek . . . Ezen említett telkek azoktól, melyek az idézett törvény előtt szereztettek, szorosan elkülönöztessenek, akként öszve is írattassanak,"

1

'

5 3. Az orosházi kisnemesek harca a parasztbírákkal Az úrbéri földdel bíró orosházi armalista (címeres, de nemesi birtok nélküli) nemesek 1775. szeptember 25-én a helybeli falusi bírákkal kötött szerződésben a parasztokat terhelő összes közterhek viselésére kötelezték magukat.

14 A nemesi vármegye azonban az armalista nemeseket 1776-ban kivette az adózás, a forspontozás és a katonatatás terhe alól.

15 Az orosházi jobbágyság tiltakozott a megye végzése ellen, és kérvénnyel fordult a megye főispánjához: „Midőn Méltóságodnak kegyes gráciájából régenten Orosháza-pusztát megszállottuk volna, mindnyájan parasztok lévén, kontraktusra léptünk, melynek tenorja (tartalma) szerint mi magunkat, valakik csak valánk, senki személyére nem tekéntvén, sem ki nem hagyván, mindennemű előadandó tehernek közönségesen (közösen) való felvállalására, végbevitelire egyenlő akarattal leköteleztük. Hasonló móddal fogadtuk bé mindazokat is, kik jövendőben közinkbe szállottak, akikkel is mindekkoráig szép békességben, egyességen időnket töltöttük. Történt továbbá, hogy közülünk némely gazdagabbak, hatalmasabbak az ő nemességeket kinyomozván, három esztendők alatt mintegy húsz és egynéhány magokat az nemes vármegyében kipublikáltatták, akik még mindekkoráig velünk együtt minden szolgálatot ugyan megtettek, de az most elmúlt gyűlés alkalmatosságával a tekintetes, nemes vármegye által a porciófizetésbüt (adófizetésből), kvártélytartásbuí (katonatartásból), forspontozásbul (előfogatadásból) nekünk nagy nehézségünkre kivítetődvén, tőlünk separáltattak (elválasztattak). Folyamodtunk alázatos instanciákkal a tekintetes (uradalmi) direktor urunkhoz, jelentvén, hogy mi. . . ezen fölöttébb való súlyos transennális helységben (katonai átmenőhelyen) a forspontozást (előfogatadást) meg nem győzhetjük, sem pedig a többiek elviselésére elegendőnek magunkat nem ítélhetjük, hahogy (hogyha) a nemesek tőlünk seperáltatnak (elválasztatnak). Tekintetes direktor urunk parancsolatjára azután a tekintetes, nemes vármegyéhez is instanciát nyújtottunk, de ez az Ő előbbeni determinációjában (határozatában) megmaradván, nekünk semmi könnyebbséget nem szerzett... Ha a tekintetes, nemes vármegye nemesek eránt végzett determinációja állandó effektusba (foganatba, hatályba) mégyen, majd többen is közülök, akik, jól tudjuk, számosan vágynak, magokat publikáltatni fogják úgyannyira, hogy nemsokára majd nagyobb része a helységünknek nemesekből fog állni. Mitévők legyünk akkor? Kihez szállítsuk (szállásoljuk be) a katonákat? Kit hajtsunk forspont alá? Önekiek vannak legjobb alkalmatosságaik (szekereik), ők legtehetősebbek, ők tartanak legszámosabb vonyómarhát a legelőmezőn, melyért mi fizetjük a porciót. Ha ők ezekbül kihagyattatnak, mi, szegényebbek miképp hordozhatjuk a terhet, miképp forspontolhatunk őhelyettek? Semmiképpen sem! 216