Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIX. ÍNSÉGES ÉVEK - 2. A szűkölködők kérnek és követelnek

a szegényebb sorsú abból venni vagy elvenni ne merészeljen, sem pedig házi cselédeket azzal ne tartsák, sőt magokat se táplálják,... hanem a megfagyott marhát mint valóságos dögöt kiki a földbe rakatni igyekezzen."

3 Öcsöd elöljárói 1837. április 12-én írt könyörgőlevelükben így tárják fel sanyarú helyzetüket Bedekovics Móric báró földesúr előtt: „önmagok.,. magokon fuarral vagy munkával nem segíthetnek: kézi munkával nem, mert nincs, ahol és kinek dolgozzanak, fuvarozással sem, mert jószágaik vagy eldöglöttek, vagy azokat már régen vagy élelem-, vagy takarmányszerzés végett elvesztegették. Ami megmaradt is jószágaikból, azok a rossz élés miá oly rosszak és tehetetlenek, hogy azokkal nem fuvarozást, de helyben kevés őrlést magok szükségére sem tétethetnek, úgyhogy ami eddig hallatlan, barmok helyett magok kenteiének húzni-vonni a malmot a szegény emberek."^ 2. A szűkölködők kérnek és követelnek 1789. április 10-én Tomcsányi vieeszolgabíró azt jelenti a megyének, hogy az elöljárók „oly nagy kenyérszükséget jelentenek az lakosok közt, hogy a vagyonosabb gazdákat a szegényebbek egy kenyérért majd az házukbul is kihúzzák. Hogy pedig idestova a vagyonosabb helységekben is majd mindegy (mintegy, szinte, csaknem) kódulásképest járnak, magam tapasztalása bizonyíthatja."

7 1794. november 23-án 775 magyargyulai szűkölködő végső elkeseredésében könyörgőlevelet írt a megyéhez: „Mi szám szerint 775-ön mindnyájan adófizető szegény gyulai lakosok földesurunknak jóltevőségéből leendő felsegéltetésünknek reménységétől már egészen elhagyattatván, kénteleníttetünk a nemes vármegyének atyai jóvoltához ragaszkodni azeránt, hogy ha valaha a szegény adófizető népen könyörült, könyörüljön most mirajtunk, és mentsen meg minket és gyermekeinket az éhhelhalástól, mert volt buránknak, Sebestyén Mátyásnak a méltóságos földesuraságnak engedelmével való bíztatása mellett oly siralmas és nyomorúságos időre jutottunk, hogy már kenteiének vagyunk házainkat magunkra zárván gyermekeinkkel együtt rakásra halni, vagy <pzdig a keresztyénségnek törvényeiről elfelejtkezvén, olyan dolgokra vetemedni, melyek véghezvitelétől testünkbe s lelkünkbe még előre is felettébb írtózunk. ... Élelmünkre is nem adattatik több a méltóságos uraság által 50 személyre 50 köbölnél több minden hónapra. Egy személyen pedig csak egy háznép értetik, mely pedig 9 vagy több személyből is áll, s ez is úgy adatik, ha kezest állítunk ..." A magyargyulaiak arra kérték a megyét, hogy érdekükben járjon közre az uraságnál, vagy maga segítsen rajtuk.

8 A megye másnap rendkívüli gyűlésen foglalkozott a magyargyulaiak kérésével, azt indokoltnak találta és érdekükben levelet intézett gróf Károlyi Antalné földesasszonyunkhoz: „Nagyméltóságú Grófné! Itt a szükség nagy, de nagy a veszedelem is ... Kérjük is excelíenciádat és az egész méltóságos famíliát alázatosan, hogy... méltóztasson minden időhalasztás nélkül oly rendelést tenni, hogy számokra, minthogy az uraság életesháza (magtára) már kiürült, készpénzen kenyérnek való élet szereztessen és osztogattasson, mert ugyanis mindezen emberek már nemcsak szóval, de még írásban is bátran ki merik nyilatkoztatni, hogy vagy éjjel meghalni, vagy erőszakra vetemedni kénteleníttetnek, az éhség pedig, mint mindenek felett a legnagyobb szükség, mind Isten, mint ember törvényit hamar megrontja.. ,"

9 Az uradalom 1794-ben a szűkölködő magyar- és németgyulai lakosoknak 3477 pozsonyi mérő búzát és 794 1/2 mérő árpát osztatott ki azzal, hogy annak az árát, 10 132 Ft 30 kr-t 1795. év kisaszszonynapján (szeptember 8-án) kötelesek lesznek visszafizetni.

10 192