Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XIX. ÍNSÉGES ÉVEK - 1. Szűk esztendő — éhínség

volt gyenge termés, nemegyszer még a magot sem adta vissza. Gyakran pusztított marhadög, sőt volt néhány sáskajárás is. A „vári szegény lakosok" 1744 végén panaszos és könyörgő levéllel fordultak a vármegyéhez: „Alázatosan, de bizodalmason kénszeríttetünk az tekintetes, nemes vármegyéhez, Nagyságtok és Kegyelmetek úri gráciájához és irgalmas lábaihoz folyamodnunk ilyen keserves állapotunk iránt,. . . hogy némelyek az szegény helységbül kivonultanak... Az nagy árvizek annyira elrontották helységünket és egész határunkat, hogy éppen rajta nem élhetünk sem magunk, sem kicsin jószágocskánk annyira, hogy éppen elszegényedvén, teljességgel kénszeríttetünk együnnen-másunnan mind magunk élelmit s mind még eddig megmaradóit kicsin jószágocskánknak élelmit más helységek határairul drága pénzen megszereznünk ... Többnyire a falunk is majd egészen rétté és láppá vált, sőt azmi legkeservesebb, újobban mostan is elborította (az árvíz) úgyannyira, hogy azmely kevesen jószágocskánkkal benn maradtunk, életünk veszedelmével és nagy keserves állapottal gyötrődünk." - A levélhez mellékelt kimutatás szerint 1741 óta, „miolta az méltóságos úr (Andrásy Zsigmond csongrádi alispán) keze alatt" vannak, 24 családfő ment el. Elvittek magukkal 26 ökröt 32 tehenet, 11 lovat, 13 harmadfű csikót, 50 sertést. Mindezzel a falu adófizető ereje csökkent, ugyanis a falura kivetett adót a megmaradt lakosoknak kellett megfizetnie.

1 A rendek a megye 1745. december 17-Í közgyűlésén a vári szegénység újabb kérelmével foglalkoztak: „Az elmúlt esztendőnek folyásiban sok ínségek, nyomorúságok, özönvíz módjára reánk jött árvizeknek szorongatásai rajtunk voltának,. . . amely árvíznek is határink elszorítása s rontása miatt helységünk emberei is ide 8 tova elpusztulni s bujdosni kinteleníttettenek, semmi gabona határainkon nem teremvén ... Az múlt nyári alkalmatossággal, recenter (újabban) ott megmaradott kevés embereink marhái úgy eldöglöttek, hogy akikkel mind magokat tarthatták volna, s mind fejeket porciótul és egyébtül menthették volna, kevesen maradtak."

2 1789-ben Füzes gyarmaton, Ladányban és Szeghalmon a tavaszi vetést a jég elverte. Mint Tomcsányi Kristóf viceszolgabíró jelentette Füzesgyarmatról, „találkoznak ezen helységekben oly szükségben levő lakosok, akik az tallóban elhagyott kalászokat szedegetik, szalmájától kitisztítják, annak szemit öszvetörik, sós vízzel feleresztik, tésztának gyúrják, és kenyér helyett avval táplálják magokat."^ A kereset és pénz nélkül szűkölködő szegénység, hogy valami pénzre tehessen szert, kénytelen volt marháját eladni. A nagy kínálat azonban az árak nagymérvű csökkenésére vezetett. A megye 1795. május 27-i közgyűlésén ezzel a kérdéssel foglalkozva megállapította: „A közönséges tapasztalás ellenemondhatatlanul bebizonyította azt,. . . hogy a marhának az ára, mely az idő nyíltával egy kevés ideig fejlebb kezdett hágni, (nagyon alábbszállott), egyrészről ugyan a pénznek leírhatatlan szűke miatt, másrészről pedig amiá, hogy a szegénység a mostani szörnyű ínségben és drágaságban hitelre vagy kölcsönpénzen szerezvén magának mindennapi táplálására kenyérnek való életet (gabonát), ebbeli adósságát marhájából kívánná szállítani (szolgáltatni, kifizetni), és az hitelezőktől szoríttatván, azt nyakra-főre adni kénteleníttetik."

4 Az 1816. január 26-i hófergeteg roppant kárt okozott a lakosság jószágálloraányában. Tomcsányi főszolgabíró ez év február 6-án körlevelében hívta fel a figyelmet a megye tiltó rendeletére: „E mostani fergeteg szélvész... által a lábasjószágokban véghetetlen károk estének. Tudva vagyon pedig a tekintetes, nemes vármegye előtt sok adózó népeknek felettébb való szegénysége, aki háza népével éhséggel is küszködik, rész szerént ingyen, rész szerént pénzért jutnak ezen megfagyott marháknak húsaihoz, sőt a tehetősebbek is élnének vele ... Mind a két rész megtiltatik, hogy sem a káros jobbágy elesett marhájának húsát se pénzért, se ingyen adni ne bátorkodjon, sem pedig 191