Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVII. ALLATTENYÉSZTÉS - 3. Lótenyésztés - 4. Juhtenyésztés - c ) Gyapjúeladási szerződések

lesebben vagyon:) adjuk el. Marhaszám szerint vagyon megengedve, ki mennyit tartson, és így énnekem is el kellett adnom 30 juhot." Marusán János esküdt vallomásából tudjuk, hogy minden marha után 5 juhot volt szabad tartani,

30 Dobozon az uraság legelőszűke miatt jó ideig tilalmazta a juhtenyésztést, s azt csak 1818 nyarán engedte meg a marhás gazdáknak. Tomcsányi főszolgabíró jelentése szerint „Doboz helységének azon folyamodására, hogy őnékiek a juhtenyésztés megengedtessen, ... minekutána a nevezett helységnek most elegendő legelője vagyon,... az uradalom is olyformán megegyezett, hogy ezáltal a szarvasmarhák tenyésztésében fogyatkozás ne légyen, és hogy juhokat csak azok, akiknek az urbariális földeknek művelésére elegendő vonómarháj ok vagyon, szerezhessenek, az olyanok pedig, akik noha urbariális földeket tartanak, mégis lakostársaiknak sérelmével vonójószágok nincsen, mindaddig, mig marhákkal magokat nem provideálják (látják el), a juhtartástól kizárattassanak."

31 A századforduló tájékán néhány község zsellérjei is a közlegelőn legeltették juhaikat. Vidovich Mihály a szarvasi uradalom teljhatalmú főtisztje 1802. május 9-én a következő tiltó rendeletet adta ki: „Minthogy itten Szarvason az inkvilinusok és subinkvilinusok (házas és ház nélküli zsellérek) juhai száma már annyira szaporodott, hogy azt tovább tűrni teljes lehetetlenség,... rendeltetik tehát és parancsolta tik, hogy amely inkvilinusok (zsellérek) a juhaikat ekkoráig teleltették, következésképpen az adófizetés alatt vágynak, azok tarthatják ugyan ezen esztendőben esendő Vasas Szent Péterig (augusztus l-ig), de vagy addig, vagy akkorára kötelesek eladni, hogy ezáltal a kolonusoknak (jobbágyoknak) fogyatkozást ne okozzanak, akik akár a tekintetes nemes vármegye, akár az méltóságos uraság, akár a böcs(ületes) község szükséges munkájokra mindenkor készen lenni kinteleníttetnek. - Akik pedig ugyancsak inkvilinusok, de az ősszel juhokat nem tartottak, hanem csupán kereskedés végett a tavasszal szerzettek magoknak, mind azért, hogy az adófizető lajstromba beírva nincsenek, de azért is, hogy a gazdákat, kolónusokat idegen pusztákat fogadni (bérelni) ne kínszerítsék, azoknak juhai a határból mindjárt kitiltassanak az elöljárók által."

3

2 Hasonló tartalmú körlevelet adott ki 1808-ban a füzesgyarmati uradalmi tiszt is: „A méltóságos uraság most báránydézma alkalmatosságával Körösladányban tapasztalván azt, hogy a föld nélkül való zsellérek is juhokat tartanak, és ezáltal a páskumot (legelőt), melyért semmit sem fizetnek, terhelik. Ezen okbul méltóztatik azt a rendelést tenni, hogy az olyatén föld nélkül való zsellérek most mai napon fizessenek minden darab juhért 10 krajcárokat, a toklyóért pedig 6 krajcárokat, és megíntettessenek, hogy nemcsak a juhaikat hanem ami vagyon, egyéb lábas jószágaikat is eladják, mert a méltóságos uraság nem engedi, hogy az ilyenek többé jószágot tartsanak."

33 c) Gyapjúeladási szerződések Egy-egy helység gyapjútermését vidéki csapók és kereskedők kötötték le, és előleget is adtak rá. „Nehogy a köznép megcsalattassék - írja 1839-ben Fényes Elek -, több helyen az elöljárók alkudják el."

34 Volt azonban még ennél is nyomósabb ok, amiért az elöljárók az adásvételben közreműködtek. A vevők az előleget is, a gyapjú árát is az elöljárók kezébe fizették, ezek abból levonhatták a juhos gazdák adóhátralékát. A füzesgyarmati elöljárók 1804. novemebr 3-án két tatai csapómesterrel (szűrposztókészítővel) szerződést kötöttek a Füzesgyarmaton „található juhok gyapjai eránt". A vevők 700 forint előleget adtak. „1. Minden jó s alkalmatos gyapjúnak százáért kötelesek lesznek fent említett nagy jó uraimék ötven •/. (azaz) 50 rénesforintokat lefizetni a gyapjúnak általvétele alkalmatosságával, mely is 10-a Maji (május 10-én) fog 186