Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVI. TESSEDIK SÁMUEL - 2. Tessedik harca intézete fennmaradásáért

A grófné Bécsből 1796. március 10-én válaszolt a vármegyének: „Örömmel teljesítettem ... t. Tessedik kérését... Én csak kormányozója lévén a gyulai uradalomnak, illendőnek véltem a több família tagjait ( a família többi tagjait) is ezen állapotról előre tudósítani, nem azért, hogy egyetértésükről kételkedtem volna, hanem hogy őket a jótéteinek örömétől kizárni ne láttassam."

13 Károlyi Antalné még március hó 1-én következő biztosítólevelet küldte Tessedik Sámuelnek: ..Én alul is írt Báró Harrucker Jozefa mint a méltóságos báró Harrucker famíliának teljes hatalmú kormányzója méltó tekintetbe vévén szarvasi evangélikus ministernek (lelkésznek), Tessedik Sámuel uramnak az industriális oskolák felállítása mellett tett és az egész országban tudva lévő dicséretes igyekezetét, költséges munkáit és szorgalmas férfiúi fáradozását, azon hazafiúi szeretetbül, mellyel a publikumnak (köznek) hasznát érzékeny tehetségemmel elősegélleni kívánom, az őkegyelme kérésére, a tekintetes nemes vármegye ajánlására és sok méltóságok kívánságára, hogy elkezdett industriális munkáját példásan, ugyanezen uradalomban lévén, folytathassa, és abban a zélusában (buzgalmában) ne akadályoztassák, tehát nemcsak mostan birtokában lévő, maga költségén készített, a város mellett fekvő és mintegy három jugerumbul álló gyümölcsöskertjének, hanem a másik, ministeriális sessiójának (lelkészi telkének) tudniillik mellette fekvő és 36 jugerumot tévő székes földjének bátorságos birtokában tovább is meghagyom és megerősítem, úgyhogy valameddig említett Tessedik uram életben lesz, a nevezett kertet és szikes földeket, ámbátor őkegyelme magát az urbáriálís taksának lefizetésére ajánlotta, ingyen minden fizetés nélkül bírja és bírhassa. Hogyha pedig halála történne, mindazok az özvegynél ismét holta napjáig megmaradjanak oly feltétel alatt mindazonáltal, hogy minden jugerumtul esztendőnként az urbáriálís fele taksát, úgymint egy-egy jugerumtul tizenkét, azaz 12 krajcárokat tartozzon az uraság jussának megismeréséért (elismeréséért) fizetni."

14 Az intézet csak 1798-ban folytathatta munkáját. Mint Tessedik feljegyezte Önéletírásában, 1798. július 2-án királyi rendelet jelent meg a következő tartalommal: „Az efféle gyakorlati gazdászati intézetek felállítása az egyetem és más felsőbb intézetek mellett szükséges, és ... amíg ezen új tanrendszer az egyetemen és az akadémiákon életbe lép, addig az ifjak a Tessedik-féle intézetbe menjenek, hogy kellő képzettséget szerezhessenek magoknak. Hogy pediglen ezen gyakorlati gazdasági intézetnek haszna az ország más vidékein is minél inkább szétterjedjen, őfelsége kegyelmesen rendelni méltóztatott, hogy minden kerületből legalább egy tanítóságra készülő, jelesebb ifjú, aki tudniillik a gazdászat iránt hajlammal bír. Szarvasra küldessék tanulás végett, és ott Tessedik Sámuel igazgatása és tanítása mellett kétévi gyakorlatról szóló bizonyítványt nyervén, a tanítói hivatalra minden más pályázók előtt alkalma?tassék."

15 1798 nyarán a Szarvason tartott rendkívüli kerületi (superintendensi) gyűlés is foglalkozott az intézet kérdésével. Ócsai Balogh Péter torontáli főispán, a hétszemélyes tábla bírája jó előre tájékoztatta a szarvasiakat az intézettel kapcsolatos hivatalos álláspontról. Jórészt ennek a hatása alatt a szarvasiak a kerületi gyűlésen bejelentették, hogy Tessedik Sámuel kívánságát teljesítik. Erről Balogh Pétert levélben értesítették. Figyelmet érdemel ennek az 1798. szeptember 14-én írt levélnek mosakodó és színeskedő hangja. „Nagyméltóságú Kegyelmes Ur! Kegyes Patrónus Urunk! Excellenciádnak hozzánk küldött levelét igen nagy haladó szívességgel vettük, melyből excellenciádnak hozzánk különös hajlandóságát megértettük, abba kiváltképpen, hogy minket előre méltóztatott informálni az institútumnak mivolta felöl. 175