Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XVI. TESSEDIK SÁMUEL - 1. Tessedik Sámuel életműve

azokat minden néven nevezendő marháknak legelésétől . . . E múlt napokban ellenben ezen erdőket s munkát vizsgálván, nem kevés bosszúsággal köllett tapasztalnom, hogy... a két nevezett Magyar- és Németgyula város bírái... nyáj sertésekkel nemcsak az erdőket, sőt tavalyi és új ültetéseket, úgy árkait felhányatták s dúratták."

39 Az akácot Tessedík Sámuel terjesztette el a megyében. - 1807 őszén Füzesgyarmaton az uradalom a következő hirdetést tette közhírré: „Személyesen megparancsolván őnagysága (báró Wenckheim József földesúr) az ákácfamag szedését, kihirdetteti, hogy aki annak szedésébe szorgalmatoskodik, azonkívül, hogy iccéjéért 2 rénesforintot kap, ajándékot is fog nyerni."

40 A selyemhernyó-tenyésztés érdekében a megye 1770-ben Gyulán epreskertet létesített. Csunkó József megyei selyeminspektor 1799. december 16-i jelentése szerint a megyében hét helyen volt epreskert, mégpedig Csabán 1782, Komlóson 600; Szarvason 260, Gyomán 128, Kétegyházán 100, Németgyulán 90, Orosházán 80, összesen tehát 3040 fával. A kerteken kívül még 4266 eperfa volt a megye 19 helységében, egyedül Szentandráson nem volt egy sem. - Az ugyanaznap tartott közgyűlésen a megye oly határozatot hozott, hogy „hahogy valaki a lakosok közül (a) háza előtt vagy udvarán található eperfát kivágni... hátorkodik, az minden esetbe 25 pálcaütésekkel büntettessen." Egyébként a selyemhernyó-tenyésztők bárki udvarán szedhetnek eperfalevelet.

41 xvi. TESSEDÍK SÁMUEL 1. Tessedík Sámuel életműve A 18. század végén és a 19. század elején a földművelés és gyümölcstermelés korszerűvé és okszerűvé tétele, a lakosság életszínvonalának emelése érdekében Békés megyében Tessedík Sámuel szarvasi evangélikus lelkész fáradozott a legtöbbet. A megye legégetőbb szükségleteinek figyelembevételével ő terjesztette el megyénkben a lucernát, lóherét és az akácfát, ő kezdte el a szikes talaj javítását meszes és agyakos földdel való megtérítéssel, ö alapította 1780-ban a hamarosan külföldön is elismert szarvasi Gyakorlati Gazdasági Intézetet (Institutum Practico-Oeconomicum), amelyben a növendékek az okszerű földművelés és állattenyésztés több ágának korszerű elméleti és gyakorlati tudnivalóival ismerkedtek meg, gyapjút és selymet dolgoztak fel, sőt 1795-ben répából cukrot főztek. Mindezt maga Tessedik Sámuel így beszéli el 1817-18. évben írt önéletírásában: ,,Elhatároztam magamban, hogy az én eszményem szerinti mintaiskolát fogok felállítani ... A szarvasi uraságtól kértem hat hold szikes földet. 1780. május 8-án kedvező választ nyerve, építettem egy iskolát, alapítottam kertet és könyvtárat, szereztem kellő eszközöket a magam költségén, s négy esztendőn keresztül magam tanítottam ingyen a szarvasi mindkét nembeli nagyobb ifjúságot, hogy belőlük hely és idő körülményeihez képest értelmes embereket, jó keresztényeket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdasszonyokat képezzek. A selyemtenyésztést úgy tanítottam, hogy az egész selyemkészítési munka, kezdve az eperfáknak való föld előkészítésétől, a mag elvetésétől, kapálásától a csemeték átültetésén, tisztogatásán és locsolásán keresztül egész a selyem legombolyításáig és felhasználásáig, mindez a gyermekek kezén ment keresztül. Ezáltal az égés? eljárást könnyen felfogták, és gyakorlatilag elsajátították. 170