Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 5. Katonai szekerezés - a) A szekeresek túlzott igénybevétele - b) A szolgabíró könyörtelenül hajtja a szekereseket - c) A szekereseket egyik helyről a másikra hajszolják

csolatum azokat megkötözve maguk költségén egész a nagy táborig fogadott emberek által kísértetni,. .. s ottan 14 nap helyett vasban 28 napig fognak dolgozni."

53 A sokféle terhes hadi munkába belefáradt lakosságot végül már az sem tudta munkába kényszeríteni, hogy - mint ahogy Tomcsányi alszolgabíró közölte 1789. évi körlevelében - „Laudon (Gedeon cs. táborszernagy) 6 excellenciája kegyelmes parancsolatja" szerint, ha „az olyatén lakos, aki hadi szolgálatra parancsoltatik, akár szekeres, akár gyalog napszámos légyen az, megszökni merészel, azonnal, amidőn elfogattatik, minden irgalom nélkül felakasztatja, amint is ezen példát már megtette."

55 5. Katonai szekerezés A törökök kiűzését követő másfél évszázad folyamán a földes jobbágyok szállították csekély bérért az élelmet, szalmát, szénát, felszerelést, etődítési anyagot. A katonai szekerezés főleg a háborús években vált elviselhetetlen teherré. a) A szekeresek túlzott igénybevétele A csabai jobbágyság a török háború idején 1787. október 1-től 1788. november l-ig az alábbi számú négy-, illetve néhány esetben kétfogatos szekeret adta? „Árpát vitt Temesvárra 26 szekér, árpát, búzát Szegedre 154, árpát, rozsot, zabot Szegedre 216, árpát, zabot Temesvárra 82, búzát Szegedre 26, zabot Szabadkára, Szegedre 476, lisztet ugyanoda 51 szekér, fát Szabadkára, Szentesre 130, szénát Bánóczra, Temesvárra, Zimonyba 3306, szalmát Bánóczra, Zimonyba 108, szalmát, szénát Bánóczra 275. összesen 4850 szekér." 1788. november 1-től 1789. október l-ig Csaba katonai szállításra 7186, tehát két év alatt összesen 12 036 szekeret adott.

55 b) A szolgabíró könyörtelenül hajtja a szekereseket Az állami és katonai főhatóságok állandóan szekerekért zaklatták az alispánt, ez nyomatékosan sürgette a szolgabírákat, azok pedig kemény fenyegetődzéssel hajtották az alattuk levő helységek elöljáróit. - Tomcsányi Kristóf ládányi viceszolgabíró 1788. május 9-én ezt írja a füzesgyarmatiaknak: „A banoveai helyre szállítandó szénás és szalmás szekerek is,... ámbátor ha azon szekerek csak ez napon érkeztek volna haza is, mégis minden mentség nélkül ezen parancsolatokat mindaddig, mig csak legkisebb vonómarhájok életben vagyon, beteljesítsék, különben úgy azok, mint az helységek elöljárói gyalog vason küldettetnek Szegvárra."

56 - Ugyanő a fának az aradi várba való szállítására kirendelt emberekről 1788. október második felében ezt írja a gyarmati bitónak: „(Ha) az szekeresek közül valamelyik, az, aki ezen fa alá parancsoltatott, elmaradt volna, áztat azonnal vasra verni és eljövetelemig éhen és szomjan tartani, hacsak kegyelmetek magok ezen büntetéstői megszabadulni kívánnak, (ezt) végbenvinni kötelesek, - akiket én eljövetelemmel 24 pálcával megbüntetni és nagyobb teher alá hajtani el nem fogok múlatni."

57 - Ugyanő az év februárjában azt írta az elöljáróknak: „Ha mindjárt is az lakosok minden marhájokat elvesztenék is, (amíg) az reájok vetett kvantumot... nem administrálják (szolgáltatják), nyugodalmok nem lészen . . . Fére tévén minden emberi tekintetet, szénateher a!á kihajtsák a lakosokat!"

58 , c) A szekereseket egyik helyről a másikra hajszolják •• Két orosházi jobbágy, akinek Szegedről Temesvárra lisztet kellett szállítania, 1788. október 28-án így panaszkodik a nemes vármegyének: „Ezen alkalmatossággal, amidőn Szegedről szerencsésen az liszttel beérkeztünk volna, ott nem akceptáltatván 10 145