Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 1. Katonaállítás - c) Kiket lehetett és nem lehetett katonának állítani? - d) A lakosság ellenállása

szolgálniuk kell", a füzesgyarmati legények 1808-ban a katonaállítási elől a rétségbe szé j j elfutottak.

22 A fiaikat eltitkoló és bújtató szülők Tomcsányi Kristóf ládányi alszolgabíró 1788. október 5-i jelentésében ezt írja: „Mindaddig a lakosokat járásomban kenyéren, vizén és megláncolva tartottam, még a birodalom szükségére feljegyzett és a rétségben eltitkolt fiaik elő nem állottak."

23 - Ugyanő békési főszolgabíró korában felháborodva írja 1805. április 14-Í körlevelében: „Azt is tudom tapasztalásból, hogy midőn a felülésre közönségesen meghivattatnak, talán legelsőbben az olyan felfuvalkodó esküdtember első volt, aki... kemencébe bútatta minden arra alkalmatos legényfiát."

24 Az 1813. október 11-Í megyei közgyűlés úgy határozott, hogy „aiki bujkálódás avagy fortélyosság által a maga személyére vagy fiára nézve a kiállást elkerülni fogja, az olyan urfeáriális házhelyétől becsültessen ki, s ezen megyéből tiltod j on ki."

25 Szarvasi lakosok nyugtalankodása az erőszakos katonafogás miatt. Hét szarvasi lakos 1803-ban a többiek nevében is panaszt emelt a helytartótanácsnál az erőszakos katonafogás miatt. A leküldött levélben foglaltak kivizsgálására a megye négytagú bizottságot küldött ki. A bizottság jellemző módon csak két szarvasi tízed est és egy megyei pusztai katonát hallgatott ki. A pusztai katona ezt vallotta: „A tanú jelenlévén Szarvas városában esküdt Bogyó József úr mellett, amidőn a rekmták kiállításában munkálódott. Azért jól tudja, hogy az ottani lakosok a fiaikat előállítani ellenkeztek, azt hagyván a bíráknak, hogy elsőbb a tehetősebb gazdák állítsák elő fiaikat, és ha úgy azután reájok kerül a sor, ők sem ellenkeznek abban, hogy fiaikat katonának vigyék." Bogyó esküdt ekkor a tanút többedmagával kiküldte a szállásokra az ott rejtőzködőkért. „Akkor megjárván több szállásokat, azt tapasztalták, hogy némelyekből a fiúk immár elszöktek, egynéhányban pedig a gazdák fiaikkal együtt bezárkózva voltak. Épp amidőn szép szókkal kérettettek volna, hogy engedelmeskedjenek a felsőség parancsolatainak, belőlről oly fenyegetődző szavakkal intették a tanút és a többieket, hogy hozzájok ne fognának, ha meghalni nem akarnának, mert ők halálig meg nem adják magokat — Másod- vagy harmadnap esküdt úr ismét Szarvasra érkezvén,. . . nagy számmal összegyülekeztek a gazdák a városházához... Ezek közül egynéhányan tovább is nagy lármával s illetlenséggel abban ellenkeztek, hogy a fiaikat katonáknak vigyék ... Ezért esküdt Bogyó József úr parancsolatjára egynéhányan közülök... vasra verettettek. Még a tanú maga is tette némelyeiknek lábaikra a vasat. És minekutána az parancsoltatott néki, hogy ezen rabok a felzendült népnek példájára a város fogházán kívül kötöztessenek meg, tehát azon vasra tétetett lakosakat a törvényháztól a fogház ajtajához kikísérte, és egy vas-, de nem éppen lánccal, amit a város fogháza ajtajának közepén levő vasrostélyba belehúzott, a rabok lábain lévő békóvasakat belefűzte... Mintegy uzsonnyatájban lehetett, mikor vasra tétettek, és másnap reggel harangozástájban, minekutána ti. a fiaik önként előállottaik volna, elbocsáttattak, még a tanú a vasakat felszedte a lábaikrul."

26 Bles ellentétek a lakosság és a verbunkosok között Gyakori volt a panasz, hogy a verbuválok csalárdul verbuválnak, az erőszakkal befogott legényeket ütik-verik, pénzért még az önként beálltakat is elengedik. Emiatt nemegyszer véres verekedésre került a sor. 1753 decemberében a csabai vendégfogadóban az ott verbungon lévő Eszterházy regimentbéli katonák egy Oláh György nevű legényt erőszakkal fogtak be katonának. 138