Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - XI. A JOBBÁGYSÁG KATONAI TERHEI - 1. Katonaállítás - c) Kiket lehetett és nem lehetett katonának állítani? - d) A lakosság ellenállása

csak hazabocsájtása után idehaza maga rossz és gonosz viselete után vagy által arra az elöljárókat kénszerítení nem fogja."

15 A vármegye 1841-ben a sorshúzással kapcsolatban Hirdetményt adott ki. Ebben szó van arról is, hogy „a sorshúzás által katonává lett ifjúnak szabadságában áll maga helyett más katonát fogadni, éspedig nemcsak helybelit, hanem idegent is."

16 c) Kiket lehetett és nem lehetett katonának állítani? Almásy Dániel békési főszolgabíró 1771. május 1-én közölte az elöljárókkal, hogy mily ifjak alkalmasak katonai szolgálatra: „Szükséges azért, hogy ezek (ti. ad rekruták) légyenek 5 lábnyomnyi és 3 hüvelykujjnyi (kb. 165 cm) magasságúak, mindazonáltal azok is alkalmatosaknak hagyattatnak, ha jó köpcös, erős termetű emberek, kiknek egy col, azaz egy hüvelyk nyomdokai híjok tapasztaltatnék. Esztendejükre való nézve bévétetődmek 18 esztendős koruiktul fogva egész 40 esztendős korokig."

17 Csupor László alispán 1808. február 16-án keményen meghagyta az elöljáróknak, hogy „külsőket (nem helybelieket), egyetlen Sokat a jövendőbéli konfúzsionak (zűrzavarnak) . . . eltávoztatása végett katonának állítani ne próbáljanak... Amennyire lehet, feleséges és kiváltképpen gyermekkel terhelt személyek ne statuáltassanak (n? állíttassanak katonának), minthogy tudvalévő az, hogy azok közül hazavágyódások miatt ritka az állandó és jó katona."

18 M/mkakerülők, kóborlók és verekedők Az elöljárók a szolgabíró és az uraság hozzájárulásával kezdettől fogva azon voltak, hogy katonaállításkor a munkakerülő és kóborló legényektől megszabaduljanak. Szorellay János szolgabíró 1743. május 1-én azt írta az elöljárónak: „Minden helység serényen investigálja (nyomozza ki) a maga grémiumában (kebelében), ha olyas szédelgő és heverő emberek találkoznának, melyek sem szolgálatban nem volnának, sem szüleiknél és lakóhelyeken nem tartózkodnának, az olyanokat helységbéli bírák uraimék tartozni foknak közelebb lévő nemes vármegye tiszteinek megjelenteni, hogy úgy hadirendek közé adattassanak."

19 Kivételezés a módosabb gazdák fiaival A szegénységnek állandó panasza volt, hogy a tehetősebb gazdák fiaival kivételt tesznek. Domokos Lőrinc főjegyző 1796. november 2-án ezt írja kerülőlevelében-. „Ügy tapasztaltam, hogy a bírák ... csak igen (igencsak) a szegény embereket szokták előrángatni, a jó gazdáknak fiai pedig, ha szinte három, négy vagyon is egynek katonának való, bátran hevernek. Ez minden módon nagy hiba, sőt igazságtalanság is, azért (mert) mennél több jót vészen valaki a közönséges társaságtól (a köztől), anynyival inkább köteles annak védelmére is."

20 A módosabb gazdafiúk, akik sorshúzással „katonáknak kineveztettek", csak úgy szabadulhattak meg a katonai szolgálat alól, ha a kivetett létszámnál többet sikerült verbuválni. Az ötlet Tomcsányi főszolgabíróé, aki 1803. április 8-i körlevelében ezt írja: „Itt Békésen a bírákkal azt találtuk, hogy azon . . . gazdáknak fiai mindjárt álljanak ki, és muzsikaszóval a városon verbuváljanak. Borokat és sereket, úgy több költségeket a város tőlük nem sajnálja, és ha ezen mód mellett magok közé többet is verbuválhatnak, jó, ha pedig nem lenne ebbe szerencséjek, magok csakugyan a kinevezett személyek fognák helyt állani (katonának menni)."

21 d) A lakosság ellenállása Hiába hirdettette ki 1803 áprilisában a megye, hogy „akik ettől (ti. a sorshúzástól) elhúzzák magokat, megfogattatnak, és katonáiknak adattatnak, úgyhogy holtig ott 13-7