Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

B. A MAGÁNFÖLDESÚRI KORSZAK (1720—1848) - X. A JOBBÁGYOK KÖZTERHEI - 3. Megyei közmunkák (megyedolga) - e) Az előfogatozás (forspontozás) - f) A jobbágyság ellenállása

reparációján eltöltötte, többel nem tartozna."

59 Ugyanakkor meghagyta, hogy „az alatta valókat keményebb móddal, sőt veréssel is arra hajítani az elöljáróságnak. . . kötelességében áll."

70 A főszolgabíró a halaszthatatlan közmunkához mindenáron biztosítani akarta a szükséges munkaerőt, és 1825. június 12-i körlevelében még keményebben lépett fel: „Az én járásomból némely helységek éppen meg nem jelentek, némelyek pedig az eső végett (miatt) megszöktek. Ennek a legrosszabb következését általláthatják a bírák, mert a% engedetlen lakosoknak megbüntetésekre a bírónak hatalma kezében van, azért azok a publikum (közhatóság) által nem fognak büntettetni, hanem egye•düí a bíró vonattatik kérdőre, ő fog tömlöcöztetni, és végtére testi büntetéssel illettetni. Azért a munkára a lakosokat kirendeljék, és a hely színére késértessék, jelentvén magokat a megyei heti soros esküdt úrnál, aki helyben mindenkor jelen van reggeltől egészlen estvéli napnyugtáig. Az eső elől megszaladni, szökni senki se bátorkodjék, annyival is inkább, minthogy elegendő tanyáik találtatnak, ahol a munkások addig, míg esik, magokat elhúzhatják (elhúzódhatnak). Hátha még tanyák sem volnának, a levegőég alatt is a sanyarúságot ki kelletik állani. Aki ázni nem akar, vigyen sátort magával! Az üdőt csak őfelsége (az Isten) szent kegyelme határozhatja, nem pedig az emberek."

71 Ha lehetséges, még rosszabb volt a helyzet 1825 októberében. Tomcsányi ismét botot és tömlöcöt emleget: „(A) mostani állandó és legalkalmatosabb időben (az elöljárók) minden erejeket arra fordítsák, hogy .a népek elégtételre (munkájuk teljesítésére) szoríttassanak, és ha az elöljárók a vasalás, tömlöcözés vagy éppen testi büntetéstől mentek kívánnak lenni, mindazokat, akik már két hét olta ki vágynak palétázva (munkacédulával ki vannak rendelve), és mindeddig meg nem jelentek, vason Békésre élőmbe késértetni el ne mulassák."

72 A főszolgabírót annyira felbőszítette a nép engedetlensége, hogy október 20-án dühében elrendelte, hogy aki nem volt hajlandó a négyheti jó időben dolgozni, dolgozzon esőben, fagyban, míg csak a ráeső részt el nem végezte: „Noha látszatik, hogy az idő esőre, hidegre változik, azt nem tekintvén, amennyiben kanáliskompetenciájok (a kanálisásásból rájuk eső rész) el nem készült, a népet kihajtsák akármi erős hatalommal és büntetéssel is. Akinek nem tetszett négy hétig tartandó alkalmatos jó időben dolgozni, dolgozzék esőben, sárban, fagyban, hóban, mert ilyen rettenetes nagy munkát félben szakajtani nem lehet, ha mindjárt az ekétől fognak is elhajtatni..."

73 Ez az embertelen rendelkezés az ellenállást csak növelte. Sokan ott hagyták a munkát, és hazamentek. Erről Tomcsányi október 25-én így ír az elöl járó knalk: „Olyanok vágynak, akik az ásót belevágták, félben hagyván a munkát, hazamentek, ... Ezek azon szempillanatban azonnal az elégtételre kikésértessenek. Nem érkezvén minden helységbül feljegyezni, de Magyargyulát veszem, olyan Beleznai Antal, Gyepess István, Béress János, Góg Gáspár, Veress Istvány ... és többi: ezek ... a helységházátul egész a kanálisig vason késértessenek szerszámmal."''' A mind zavarosabbá váló helyzetet Bodöky Mihály megyei földmérő sakkal higgadtabban szemlélte, és a Gyepes medrének tisztítására és ásására napszámosok felfogadását javasolta. Ekkor Tomcsányi is váratlanul hangot változtatott, és azt javasolta ő is, hogy „minden helység a reája vetett kompetenciában 30 (nap)számos embereket fogadjon napszámban állandó fizetéssel, azokat a helység kasszájából fizesse ki."'

5 9 129