Bálint Ferenc: A Békés megyei munkás eszperantó mozgalom válogatott dokumentumai 1925–1934. Elektitaj dokumentoj de laborista esperantista movado en departamento Békés 1925–1934 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 3. (Gyula, 1969)
V. RÉSZLETEK A RENDŐRSÉG BUDAPESTI POLITIKAI NYOMOZÓ FŐCSOPORTJÁNAK AZ ESZPERANTÓ MOZGALOMRÓL TETT JELENTÉSÉBŐL
és zöld színével együtt még egy színt, a vöröset alkalmazták s így a jelvények külsőleg a piros, fehér, zöld nemzeti színeket mutatták. A propaganda veszedelmesebb méretű elharapózhatóságának megakadályozására és a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete működésének már megfigyelése és fokozottabb ellenőrzésére a m. kir. Belügyminiszter Ür 1928-ban 5337/1928. VII. res. számú rendeletével hívta fel a hatóságok figyelmét. Ezen években az egyesület mindenese Bleier Vilmos magántisztviselő volt. Az illető, bár kimondottan nem volt kommunista, - mindazonáltal, miután az egyesületnek fizetett alkalmazottja volt, üzleti érdekből nem sokat törődött azzal, hogy az egyesületben és annak csoportjaiban szélsőséges irányú sajtótermékeket árusítanak és ilyenek forognak közkézen. Ilyenek terjesztésével kapcsolatban sajtóvétség miatt büntetve is volt, s legújabban is az egyébként polgári irányzatú Literatura Mondó, eszperantónyelvű irodalmi folyóirat adminisztrációs munkáját végezve, a folyóirat expediálása során bolseviki sajtótermékek terjesztését célzó nyomtatványt küldött szét az említett folyóirat előfizetőinek és megrendelőinek. 1928 elején az egyesület életében jelentékeny tevékenységet fejtett ki az I. számú csoport. Ennek vezetőségi tagjai között szerepelt Szerémi Borbála varrónő, akit a főkapitányság 1927-ben a Szántó-Vági-féle kommunista ügyből kifolyólag letartóztatott. Ugyancsak vezetőségi tag volt egy Virág Imre nevű egyén is, aki lázadás bűntette miatt 1920-ban volt letartóztatásban. 1929-ben az anyaegyesület vezetőségi tagjai között a fentebb említett Bleier Vilmos magántisztviselőn kívül ott találjuk Lakatos Miklóst és Berger Sándor kereskedőt. Az előbbi a Singer-féle kommunista mozgalomban szerepelt, az utóbbi a kommün alatt vádbiztos volt. Az egyesület keretében űzött kommunista agitáció jelei mutatkoztak nemcsak a budapesti és környéki helyi csoportoknál, hanem a vidéki, szegedi, miskolci és debreceni fiókegyesületeknél is. A helyi csoportok száma már ekkor kb. 20-ra felszaporodott. 1925-től kezdődőleg ezen évekre esik a különféle bolseviki tendenciájú szélsőséges és izgatásra alkalmas sajtótermékek intenzívebb terjesztése is. Adatok merültek föl, hogy az anyaegyesület és ezzel kapcsolatban a fiókegyesületei összeköttetésben állottak Sándor Pál ismert kommunista íróval. Ugyanebben az időben nyert megállapítást, hogy Stromfeld Aurél által megszervezett és még ma is működő bőrsapkások (rendező gárda) tagjainak egyrésze a munkáseszperantistákból toborzódott. Ilyen előzmények után, hogy az egyesület tagjai közt, valamint ezek révén magában az egyesület tevékenységében is a bolseviki propaganda megszűnjék, illetőleg ezt megakadályozandó, az egyesület számos tagjánál házkutatást tartottunk, amelynek során tiltott sajtóter-