Szabad Olga - Zömbik Miklós (szerk.): Békés Megye 1918-1919-ben. Válogatott dokumentumok - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 2. (Békéscsaba, 1968)
I. A forradalmi válság okai, érdeklődése
rendőrrel az asszonyokat visszatartották, és hajtották ki az utcára a községháza udvaráról. Az ekként utcára kihajtott tömeg éktelen lárma és káromkodással szidalmazta a főjegyzőt, és az elöljáróságot, úgy annyira, hogy nagyobb botrány és zavargás elkerülése végett Tóth János zászlós kénytelen volt a rekviráló katonák közül 4 fegyveres katonát hivatni, és ezekkel a községházától távoltartani a lármázó tömeget. A fegyveres katonák megérkezésekor a tömeg még nagyobb lármát csapott, és szidalmazta a főjegyzőt. Leglármásabb volt a tömegben Bencsik Menyhértné, akit a katonák a tömeg közül behoztak a községháza rendőri szobájába, hogy a búj fogató tói a tömeg megszabaduljon. Amint Bencsik Menyhértné a tömeg közül kiemeltetett, az kisebb lármázó csapatokban lassan-lassan szétoszlott. A főjegyző jogos felháborodását és előbb említett tettlegességét nem csodálom, mert úgyszólván saiát kezének védelmére volt reá utalva. A másik eset azonban már sokkal komolyabb és veszedelmesebb méreteket öltött, nagyobb hullámokat vert, és előfordult Szarvason, ahol ugyanis f. hó 12—13-ika körül jelentkezett előttem Jeszenszky Frigyes szarvasi községi jegyző — aki a hadisegélyezési ügyeket intézi — és felmutatott előttem egy alávaló névtelen levelet, — mikre Szarvason nap-nap után van alkalma a hatóság embereinek számítani — melyben csúf szidalmak és tettleges fenyegetések foglaltatnak elle- nök, ha nem adja ki a segélyes asszonyok részére a felemelt hadisegélyt. Gyanúsítások, s más effélék s különösen fenyegetések, ab- lakbeverés, agyonlövöldözés, csak úgy hemzsegtek a levélben ellene, de mert névtelen volt, mit sem tudtunk benne tenni. Azonban úgy látszik, e levél csak előzménye s figyelmeztetője volt egy későbbi dolognak, ami f. hó 16-án egy keddi hetipiaci napon aztán a községháza folyosóján és egy hivatali helyiségben lejátszódott. S úgy látom a következményekből, hogy maga Jeszenszky jegyző is tarthatott e botránytól, mert előtte való napon, azaz április hó 15-én délután, az április hó 16-iki segély kiosztásához tőlem karhatalmi segítséget kért. amit én neki azonnal meg is adtam, s a rendőrséget és csendőrséget azonnal utasítottam, hogy április hó 16-án reggel jelentkezzenek a rend fenntartása végett a Jeszenszky irodájában, ahol feladatuk leend a zajongó és talán botrányt okozó asszonyokkal szemben fellépni s azokat elkapni. Április hó 16-án délelőtt mintegy háromszáz asszonyból álló hatalmas csoport jelent meg a községháza folyosóján és Jeszenszky jegyzőtől a felemelt segélyt követelték, de mert nekik az kiadható nem volt, éktelen lármával kiabálva, dühbe gurultak, szidalmazták nevezett jegyzőt, ruháját kezdték cibálni, rángatni, közben olyan fenyegető szavakat emlegettek, hogy „Ki kell ereszteni a beleit, agyon kell verni” stb. S bár kéznél volt a karhatalom, az nem lépett közbe, amint hallom tétlenül viselkedett, s a meg15
