Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

IV. A török veszedelem torkában

részével, mintegy egy stadion távolságra, elébe ment az ellenségnek, s kemény csatát vívott vele, melyben mindkét részről csak kevesen estek el. Estefelé tért vissza városba és a várba. Az ellenség pedig éjjel hozzáfogott a sáncok építéséhez, s elhelyezte a magával hozott vesszőkosarakat, továbbá a nagy ágyúkat, hogy azokkal töresse a várfalakat. Minthogy azonban a sűrű esőzéstől a város mellett elfolyó Körös (Chrysius) és a többi folyócska annyira megáradt, hogy körös-körül a mezőket mind eláztatta, a vártól elég messze kerestek helyet, hogy ott sáncokat és védőtetőket emeljenek. E kényelmetlenség miatt lassabban és vontatottabban folyt az ostrom, mint akarták, mialatt a mieink - legalábbis kezdetben - serényen védték magukat... Minthogy a folyók kevéssel előbb éppen alkalmasan leapadtak, Pertaf megparancsolta, hogy az ágyúkat vontassák közelebb, s azokkal megszakítás nélkül rombolta és törette Gyula várát. De a mieink sem mulasztottak el semmit, hogy magukat bátran és vitézül védjék . .. Az ellenséges ágyúk ágyúmesterei a külső vár falait már annyira megrongálták, hogy azt hitték, a katonák a romokon át felmászhatnak, mert a sarki bástyák ablakai, melyeken át előbb az ostromlottak dárdákat hajigálva és puskával lőve védték magukat, a védők nagy bajára, most szétlőve, már semmi hasznukra sem voltak. Pertaf tehát, úgy gondolva, hogy semmiképpen sem szabad késlekednie, a legnagyobb nyári hőség idején, július 17-én, még napkelte előtt, felállítja övéit, hogy másszák meg a falakat, s nagy erővel kíséreljék meg a vár bevételét. Elhatározta, hogy négy támadással, ugyanannyi helyen is kifárasztja és megostromolja őket. Mindkét részről nagy erőfeszítéssel küzdöttek egészen délig, s a mieink hatalmas bátorsággal minden helyen vitézül visszavetették az ellenséget, nemcsak puskákkal és ágyúkkal harcolva, hanem tűzzel is, melyet nagy mesterkedéssel szurokból, gyantából és lőporból lobbantottak lángra, s dobáltak a felnyomulókra. Az egyik részen kiválóan tett eleget kötelességének Hennyei, aki hol ide, hol oda futkosott, övéit lelkesítette, s szóval és integetve buzdította őket a harcra. A másik részen is, melynek gondját Kerecsényi Jász Lukácsra és Földvári (Felduarium) Istvánra bízta, hasonló szívóssággal folyt a harc.