Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

IV. A török veszedelem torkában

tett a XVI. században Magyarországért, mint a szegény, sőt sok helyen végső nyomorban levő jobbágyság... A jobbágyságot végsőkig terhelte a végbeli védekezés, és ő viselte is a terhet utolsó garasáig és utolsó csepp vére kiontásáig. . ." (Szegő Pál: Végváraink szervezete . . . , 46-47. old.) 1565 végén, 1566 elején bizonyossá vált, hogy a török császár katonai előkészületei egy új, frontális támadás megindítását célozzák, melynek első lépése Gyula várának elfoglalása lesz. A töröknek 1565/66 telén tett kisebb hadmozdulatai is nagy riadalmat váltottak ki Gyulán, többen elhagyták a várat, János Zsigmondhoz csatlakoztak. Mágocsi Gáspár egri főkapitány, a gyulai vár egykori kapitánya így jellemzi a gyulai viszonyokat, a védelem kilátásait. 15.... a gyulai Olcsarovics (Olcharowyth) Demeter, aki most itt Egerben van, meséli nekem, hogy a törökök. . . Erdély felé fordították útjukat. Mint már korábban kértem nagyságodat, hogy gondoskodjék Gyuláról, most sem írhatok mást, minthogy biztosan tudom: a kiváló hadfiak közül sokan eltávoztak. Ábrahámfi (Abrahamffy) István is feleségével és összes javaival együtt elhagyta Gyulát, és félendő, hogy az ellenséghez csatlakozik. Maga Olcsarovics is elküldte emberét. . . Salm engedélyét és engedelmét kérve, közben javait és összes berendezését elvitette onnan, ugyanis látja a nyilvánvaló veszedelmet. Én ezeket Kerecsényi (Kerecheny) László uram és barátom miatt elhallgatnám, ha az őfelsége iránti hűségem nem kényszerítene a nyilvánossá tételre. Ez okból nagyságodat állhatatosan kérem, szíveskedjék őfelségét mielőbb megkérni, hogy időben gondoskodjék saját és a mi ügyeinkről. . . Ha Gyula abban az állapotban lenne tartozékaival, mint az én időmben, őfelségétől kapott igen csekély segítség és fizetség mellett megőrizhető lenne, én ugyanis annak [Gyulának] kapitányságát 6 éven át tartottam, és eme egész idő alatt őfelsége 10 ezer forintnál többet nem küldött oda. De hogy őszintén megvalljam, sem Kerecsényi úr, sem Marinics (Marynith) Ferenc, aki most helyettese, nem szívlelt féktelen intézkedésük miatt, mellyel a népet is kimerítették, a katonák lelkét is elidegenítették. Gyula mezőváros elvesztével (amitől isten mentsen) a vár is elveszne, és hogy ebből mennyi kellemetlenség, változás és veszély és csorbulás származnék őfelsége hatalmára, azt senki nem tudja megítélni. . .