Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

III. A nemesi vármegye

Gyulai Gál András levele Albert brandenburgi őrgrófhoz, 1552. márc. eleje. Kiadva: GyO 176-177. old. Latin. Makik Ferenc fordítása. - Hogy Dózsa célja a Brandenburgi-uradalom elfoglalása volt, azt már - ezen adat ismerete nélkül is Márki Sándor (Dózsa György, 210-213. old.) feltételezte. Az oklevélben említett nyolc hónap erős túlzás, legfeljebb napokról lehetett szó. Megyénkben - mint általában országszerte - a felkelt jobbágyság sorait elszegényedett nemesek is gyarapították. 22. Mi, Ulászló, isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya. Jelen levelünk révén emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi megfigyelvén és megfontolván hívünk, a kiváló Gál Ispán (Galli Ispán), Gyula (Gywla) vára udvarbírája hűségét és hű szolgálatainak érdemeit. . . , a Békés (Bekes) megyei Kamut (Kamwth) birtokon lévő két nemesi kúriát, melyek nemeseké, Varsányi (Warsan) Gergelyé és Kamuti Nagy (Nagh) Demeteré voltak, de mivel Gergely és Demeter az elmúlt évben, amikor a parasztok és a népek a nemesség ellen fellázadtak, félretévén irántunk és az ország iránt való hitüket és hűségüket, - azt mondják - a parasztokhoz csatlakoztak, és azokkal együtt kimondhatatlan bűnöket, rablásokat és gyilkolásokat és nemesek pusztulását okozták és követték el, és ezért a minap Békés megye nemesei egyetemének köréből kirekesztettek és karóba húzattak,... az említett Gál Ispánnak és összes örököseinek és utódainak adtuk, adományoztuk és juttattuk, sőt adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök jogon és visszavonhatatlanul. . . Kelt Pozsonyban, 1515. június 15-én, magyarországi stb. uralkodásunk 25., csehországi uralkodásunk 45. évében. II. Ulászló király oklevele, IJIJ. jún. 15. Kiadva: BO I. 125-126. old. Latin. Kristó Gyula fordítása. - Nemeseknek a parasztsereghez való csatlakozására már az 1514. évi 4. tc. (CIH 1000-1526, 708-709. old.) utal. Erre 1. még Székely György: Magyar parasztháborúk 1437-1514, Geréb László-Székely György: A magyar parasztháborúk irodalma 1437-1514, Hungária, 1950., 36. old. Űri rágalom csupán, hogy a parasztsereg kegyetlen pusztításokat követett volna el, hogy vérfürdőt rendezett volna. Okmányilag dokumentálható, s ezt Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 72. old.) és Márki Sándor (Dósa György, 208-210. old.) ki is mutatta, hogy egyetlen Békés megyei nemest sem öltek meg Dózsa parasztjai.