Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)

VI. A megye újraalakulása

Gyula vára elestével, a török kivonulásával új korszak köszöntött megyénk ekkor még lakatlan, néptelen területére. A megye népe súlyos áldozatot hozott a török uralom alóli felszabadulásért: önmagát áldozta fel, hiszen az 1680-as években elmenekültek és elköltöztetettek legnagyobb része soha többé nem tért vissza. Györffy Györgynek Orosházára vonatkozó megállapítása szinte az egész megyére érvényes: „Amikor a felszabadító seregek 1604. decemberében zi-én Gyulát visszafoglalták, a puszta legelőn csak egy templomrom hirdette, hogy ott valaha virágzó emberi élet volt!' A török kivonulása után Békés megye területe a budai kamara adminisztrációja alá került. A kinevezett tiszttartó, Lindner Ferdinánd Keresztély 1696-ról keltezett jelentése megrázó képet ad a Körös vidékéről: végig a folyóparton, amely megtelepülésre a legalkalmasabb volt, s amely a megye bölcsőjét is ringatta, üres, puszta, lerombolt falvak sorakoznak - névvel (igaz, szinte a felismerhetetlenségig eltorzított nevekkel), de lakosok nélkül. 1. A Gyulához tartozó falvak leírása. 1. Egy óra járásnyira van innen egy malom . . . , amelyet Portén ezredes úr visszaszerzett és most élvez. 2. Két mérföldnyire innen egy [Fekete-] Gyarmat (Gyarmat) nevű falu fekszik a Fekete-Körös (Keresch) mellett pusztán és lakatlanul, ahol még egy régi nagy templom található néhány lerombolt kis házzal együtt; egy puskalövésnyire onnan állt egy malom, amely még nem lett teljesen helyreállítva, és amelyet még a törökök kivonulása előtt leromboltak.