Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 1. (Békéscsaba, 1967)
V. Török idők
kemény hangú levélben szólították fel (Mezo-)Túr, (Déva-)Ványa, Kecskemét, (Nagy-)Kőrös és Cegléd városokat szokásos (!) gabonaszállítási kötelezettségeik teljesítésére. 31.. . . E császári jegynek érkeztével tudtul adatik, hogy a gyulai szandsákhoz tartozó Túr, Ványa, Kecskemét, Kőrös és Cegléd városok néhány évre a régtől fogva fizetni szokott adót nem fizetik. Minthogy ezt tenni tartoznak, ezennel parancsolom, hogy ez évben a földeik szerint kivetett fej- és jövedelemadóban, melyet fizetni kötelesek a gyulai vár számára, tehetségökhöz képest elégséges gabonát szerezzenek össze, s azt minél elébb odaszállítsák s átadják. Ha ezek szerint az említett város lakosai mint ennek előtte szolgálni fognak s a régóta fizetni szokott fej- és jövedelemadó fejében a fent írt vár katonasága számára ez évben a gabonát megküldik - akkor saját személyük s családjuk nyugalma biztosíttatik, s vagyonuk birtoklásában háboríttatni nem fognak. De ezt mindnyájának úgy adjátok értésökre, hogy azon esetben, ha ők a megparancsolt gabonát ama várba szállítani vonakodnának, azért, mivel izlam népét nem követték s magas parancsomat nem teljesítették, - ezen biztosítás vísszavonatik, s az azon részen táborozó győzelmes seregnek meg lesz parancsolva, hogy őket foglyokká tegyék s vagyonukat elpusztítsák. . . Ahmed ben Ali gyulai kádi levele Belgrádból a gyulai török vezetőkhöz, 1593. okt. 16-26. Török. Magyarul kiadva: BO II. 214-215. old. - Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 273. old. 2. jegyz.) mutatott rá arra, hogy az 1593-as évszám 1693-ra javítandó, mert Túrt, Ványát, Ceglédet csak 1685, Szolnok elvesztése után csatolták a gyulai szandsáksághoz. Ilyenformán e városok Gyulára történő adózása csak alig pár éves múltra tekinthetett vissza. Az éles hangú török parancs egyébként teljesítetlen maradt, e városok nyilván sokkal inkább függtek a szolnoki császáriaktól, mint a Gyula várába zárt éhező vagy a Belgrádból fenyegetőző törököktől. A Gyula körüli ostromzár bezárultával és fokozatos szűkülésével (1694 nyarának végén Pollandt tábornok már a belső várost égette fel) mindinkább lehetetlenné vált a töröknek élelmet szállító csapatok számára a gyűrű áttörése, egyre reménytelenebb lett a török helyzete. A gyulai viszonyokat jól ismerő Thököly Imre már 1694 októberében kimondta a halálos ítéletet Gyula felett. 9* 131