Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
ELŐSZÓ (Blazovich László)
Érdeklődési körei felsorolásának a végére került, de nem jelentéktelensége miatt a nyomdászat- és sajtótörténet területén kifejtett munkássága. A nyomdákra, nyomdászatra és nyomdászokra vonatkozó dokumentumokkal nemcsak a levéltárban találkozott, hanem, mint kötetszerkesztő és kiadó maga sokszor járt a nyomdákban. Ismerte a szakmát és annak képviselőit. Csak egy példa! így született jelen sorozatunknak is a Svecz András által tervezett, függőlegesen vágott burkolója, amelynek színei és címerképei változtathatók, de máig jól szolgálják sorozatunk külső megjelenését, és nagyon karakterisztikussá teszik azt. Szabó Ferencnek külön érdeme, hogy az egykor nyomdászati nagyhatalom (Kner, Tevan) Békés megye nyomdászata iránt az érdeklődést mindmáig ébren tartotta. Szabó Ferenc írásainak időtálló értéke abban rejlik, hogy mielőtt papírra vetésükhöz fogott, alapos levéltári búvárkodást és adatgyűjtést végzett. Szorgalmasan és példás precizitással dolgozott. A bemutatott tarka képből az egyik leghangsúlyosabb alapszínt, az Alföld ábrázolást választottuk ki jelen kötetünkben. Sorrendben az Alföld igazgatástörténete, mezőgazdasága és társadalma jelenik meg, azt követi a településtörténet majd a történetírás a Dél-Alföldön. A gyűjteményt válogatott bibliográfia zárja. Az egyes tanulmányokban megjelenik a Köröstáj a partiumi hangulatú Gyulával, a Berettyó vidéke és a Nagysárrét pákászaival és halászaival, a Tiszamente és a Kunság és a volt Külső-Szolnok nagy mezővárosaival, aranyló búzatábláival és tágas rónájú legelőivel. Láthatjuk a tájon élő és annak minden egyes zugát éltető embert létért folytatott harcával, örömeivel és bánatával, az egyéni és közösségi sorsokat, amelyeket a rajtuk átjáró történelem tart fogva és hengerít el. Megjelennek, ott bujkálnak a sorok között vagy mögött a mesterek, a pályatársak Nagy Gyulától, Elek Lászlótól, Dankó Imrétől Dánielisz Endrén, Ilia Mihályon, Krupa Andráson, Sarusi Mihályon át Péter Lászlóig, valamint a „kun kapitány", Bánkiné Molnár Erzsébet nagyasszonyig (Arankáig). Tovább fűzve Szabó Ferenc pályájának bemutatását nem kerülhetjük ki szerkesztői tevékenységét. E tevékenységből kiemelkedik a Békési Élet című évnegyedes folyóirat majd negyed századig, 1967-től megszűnéséig 1990-ig tartó szerkesztése. A rendszerváltás zavarában megszüntetett, máig nem pótolt és hiányzó lap felelős szerkesztőjeként sok jeles szerzőt hozott Békésbe, és messze vitte a megye és az ott sarjadó kultúra híreit. A sokoldalúan szerkesztett folyóiratban az olvasó mindig megtalálhatta a maga számára vonzó írásokat. Máig tartó űrt töltene ki az a személy, aki vállalkozna az egykori folyóiratot értékelő írásokra, feldolgozásra. Számos helytörténeti monográfiát szerkesztett, pl. Mezőberény, Vésztő, Gyoma, Szeghalom, Medgyesegyháza, Öcsöd, Hódmezővásárhely és Makó. E monográfiákba tanulmányokat is írt. E tevékenysége nyomán a Békés megyei helytörténetírás az ország éllovasa volt, sokan jártunk oda tanulni e műfajt. Máig könyvészeti csemegét jelent az 1970-es évektől a megszűnéséig (1988) általa szerkesztett 17 kis kötetből álló Bibliotheca Bekesiensis című bibliofil könyvsorozat. Levéltári majd múzeumi kötetek sorozatát jelentette meg szerkesztőként. Elnézést a személyes hangért, nekem különösen sokat jelentett a Káldy-Nagy Gyula által készített Gyulai szandzsák 1567-es és 1579-es török összeírásainak megjelentetése. Elhatároztam a folytatását, és mára a
