Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25.
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
tőén közigazgatási körbe tartozó, de a gazdálkodás, az infrastruktúra, a településalakítás kérdéseit is felvázoló javaslatait tárgyalták meg. 17 Az eszmecserét figyelembe véve 1927. július 1-én született meg és jutott el a vármegyei és a városi törvényhatóságokhoz a belügyminiszter 33.307/1927. III. BM. sz. körrendelete, „a magyar tanyavilág közigazgatásának megjavítására szolgáló intézkedésekről." 18 A körrendelet hangsúlyozza, hogy másfél millió magyar állampolgár sorsáról, az ország lakosságának 19 százalékáról kell fokozottabban gondoskodni. Az elméleti előkészítés után a gyakorlati, konkrét intézkedéseknek kell következniük. A kezdeményező szerep a belügyi tárcára vár, a kérdés közvetlen és folyamatos felkarolása azonban a helyi önkormányzatok tennivalója, a törvényhatóságok segítségével — mondja a rendelet. „Mindenütt azt kell megvalósítani, amelynél jobbat a helyi körülmények nem engednek meg" — rögzítette az alapelvet. A gyakorlati megoldásokat kereső miniszteri eligazítás a szűkkeblű, bevételeiket féltő anyavárosokat egyfelől szervezeti változtatásokra biztatta: tanyás részek önálló községgé alakítására, szélesebb hatáskörű közigazgatási kirendeltségek életre hívására, de legalább tanyai esküdtek, pusztabírók választására. Elképzelhetőnek tartotta a célszerű terület-átcsatolásokat. A gyakoribb és közvetlenebb helyszíni jelenlétet kívánta a mezővárosok, nagyközségek elöljárói, tisztviselői részéről. A tanyaközpontokba telefont, tűzoltóságot, temetőt is szükségesnek tartott. Támogatta a gazdakörök érdekkifejező törekvéseit. Végül elrendelte a törvényhatóságonkénti tanyabizottságok megalakítását. Mindezek pénzügyianyagi fedezetét a városok és községek saját költségvetésében kellett biztosítani. A körrendelet mellett a főispánokhoz küldött miniszteri levél hangsúlyozta a gyors végrehajtás és az erőteljes propagálás szükségességét. A tanyai lakosság és az önkormányzat érdekeinek szembekerülése esetén a főispánnak fel kellett lépnie. Mint láttuk, Vásárhely már a körrendelet kiadása előtt annak szellemében tett egyet és mást, mindig előtérben tartva a városvezetés szempontjából legfontosabbat: egy négyzetméterrel sem szabad csökkennie Hódmezővásárhely 132 ezer kat. holdas (761 négyzetkilométeres) határának. Vásárhely ezzel a kiterjedésével — Szabadka, Debrecen, Kecskemét és Szeged után — a Trianon előtti Magyarország ötödik legnagyobb területű városa volt. Orosháza a maga alig több mint húszezer kat. holdnyi méretével és lakosszámával más kategóriába tartozott. A tanyás városok között igazgatáspolitikai téren nem vitt vezető szerepet. A célkitűzéseiben igen jelentős 1927. évi körrendelet alapján a vármegye, a járási főszolgabírók, a városok és a nagyközségek egyaránt kötelesek voltak mérlegelni tanyaviláguk állapotát, s ki kellett alakítaniuk javaslataikat. Orosházát és vidékét illetően az erről tanúskodó iratok jól megmaradtak. Kunos István orosházi főjegyző már 1927 első két hónapjában levelezésben állt Gesztelyi Nagy Lászlóval s arra hívta fel a figyelmét, hogy a tanyájuk mellett belterületi házzal is rendelkező lakosok közigazgatási 17 A javaslatok egy példánya: BML Békés vm. főisp. ált. ir. 322/1927. 18 A Belügyi Közlönyben ill. a Magyarországi Rendeletek Tárában közzé nem tett körrendelet szövege: GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ: Magyar tanya. 2. kiad. Kalocsa, 1928. 250-258. BML Békés vm. főisp. ált. ir. 601/1927. Későbbi fontos elemzések: HENCZ AURÉL: Területrendezési törekvések Magyarországon. Bp., 1973. 380-417. HENCZ AURÉL: Fontosabb tanyarendezési elképzelések a két világháború között. — Jogtörténeti Tanulmányok IV. Szerk. Csizmadia Andor. Bp., 1980. 95-108.
